Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Dobai Péter: Stabat Mater Dolorosa (vers)
DOBAI PETER Stabat Mater Dolorosa G. B. Salvi - Sassoferrato Madonna-festményeinek inspirációs erőterében: Santa Maria della Salute bazilika, Velence, Úton Marival Én, aki az Angyali Üdvözletben, az isteni futár szavai hallatán, egyszerű, együgyű leányként önkívületbe estem, én, ősi hitemben hiúan hitetlen, én, aki se kiválasztottságot, sem elhivatást nem éreztem: most és mindörökké számon kérem Istent, igen, a számonkérhetetlent, hogy miért ölték meg Fiamat az Atyáért, fiamat, a kínzó, kivégző kereszten?! Hiába fogantam szeplőtelen egyesülésben szép, bátor és másokat is életre bátorító fiamat, amikor én őt világra hoztam, csak anyja, csak szülőanyja voltam, régen elfelejtettem már az Angyali üzeneted. Amikor mezítelen testét a kereszthet vonszolták, arra ráfeszítették és Isten vérző fiamat nekem odaveszni láthatni megengedte: én akkor meggyötörtségemben Istent szívemből kivetettem-----E gyszülött fiam arca, teste szép volt! A Mindenható megadta látnom, hogy fiam vérzik és kivérzik a megfeszítettségben. És akkor arra gondoltam én, hogy ilyen halált csak olyan Isten akarhat, aki fél, fél mégpedig önmagától, ezért akar magánál szebb, bátrabb áldozatot... Amikor fiam szögektől vérzett és kivérzett és szólította Atyját, akkor tudtam én: fiamat szűzen, iíjan és szépen: én magam szültem, semmi Megváltás reményében, de az anyaság önmagát szentesítő szabadítóan boldog beteljesülésében!
