Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Bratka László: Jereváni tévé
a magyarországiaknál, a közmű díjak még ennél is nagyobb arányban. Említettem, hogy a népesség majdnem egyharmada elhagyta az országot, és nagyon sok embert támogatnak külföldről a rokonai. Arról is beszéltem, hogy szép számmal vannak, akik a városközpontban lévő lakásukat olcsóbbra cserélik, vagy eladják az „új embereknek”, és felélik a különbözetet. És persze nagyon sok segélyszervezet is jelen van az országban. K: Ön miből él? V. M.: Legszívesebben azt mondanám, hogy a csodából, valahogy mindig adódik valami. Például az idén megjelent történelmi regényemet először egy napilap szombati számaiban közölték folytatásokban, és ebből majdnem egy évig éltem. Sok történelmi témájú forgatókönyvet írtam. Napilapokba is írok cikkeket, és majdnem a legmagasabb honoráriumot kapom. Örmény viszonyok közt csodának számít, hogy az elmúlt két és fél évben íróként megéltem, léteztem. K.: Na de félre a piszkos anyagiakkal! Térjünk át az Ön számára legfontosabb, irodalmi tevékenységére! Láttuk, hogy élete elmúlt majdnem másfél évtizedében kapcsolatban állt Magyarországgal, irodalmi munkásságának része a magyar művek fordítása. Kérem beszéljen erről a munkájáról! V. M.: Az elmúlt tizennégy éven töretlenül végighúzódik Pilinszky János költői világa iránti vonzalmam. Már 1988-ban elkezdtem fordítani verseit is, esszéit is, és most van egy kész kötetem. Kiadása érdekében a magyar művek külföldi megjelenését elősegítő Magyar Könyvalapítvány Fordítástámogatási Alapjához adtam be pályázatot. Érdekes kaland volt Rejtő Jenő Tizennégy karátos autó című regényének fordítása, amely ’93-ban folytatásokban jelent meg egy napilapban. Elég jól fogadták. Magyar barátaim csodálkoznak, hogy kerül össze Pilinszky és Rejtő, de szeretem a változatosságot, és lazításnak is jó, ha az ember egy komolyabb munka közben valami könnyebbel foglalkozik. Egyébként Rejtő fordítása - szójátékokra építő humora miatt — nem is olyan egyszerű. Lefordítottam Hamvas Béla 1962. február 4-e című nagyesszéjét, amelyben van egy számomra, és az írás jó visszhangja alapján ítélve, honfitársaim számára is nagyon fontos rész az átmeneti korról. Folyóiratok számára többször készítettem összeállítást mai magyar költők verseiből. Az előbb említett Külföldi Irodalom című folyóirat számára most állítok össze egy körképszerű, alaposabb válogatást a kortárs magyar irodalomból. Több írást lefordítottam Szijj Ferenc Futás napja című, 1992-ben megjelent elbeszéléskötetéből, és remélem, hogy az egész kötetnek találok kiadót. Most Márai Sándor Füveskönyv című művén dolgozom. K: Elérkeztünk interjúnk fő fogásához, önálló irodalmi tevékenységéhez. Kérem beszéljen róla! Említette, hogy az irodalmi életbe való visszatérése után egy kisregénye és egy történelmi regénye jelent meg. Jó lenne, ha ismertetné cselekményüket és tartalmukat, hiszen valószínű, hogy a „sűrű” örmény valóságban szerzett tapasztalatai is tükröződnek bennük. V. M.: Első, Érzelmi hajónapló című verseskötetem 1988-ban jelent meg, akkor, amikor majdnem megszűnt a cenzúra. Ezer példányban látott napvilágot, és néhány nap alatt elfogyott. Ez ekkor nem számított különlegességnek, bár az is igaz, hogy a nemzeti kérdés már jobban érdekelte az embereket, 644