Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Tandori Dezső: Nemcsak vers-értőknek (vers)
TANDORI DEZSŐ Nemcsak vers-értőknek I. Egy újabb vers (A 70-es évek stílusában) Gyakran megfordulok mostanság a Lágymányos - mondhatni - középső, inkább felső, északi részén, s hazaérve ma egy ilyen piacjárásról/ból, azt gondoltam: jövőre harminc éve, hogy meghalt anyám, aki ott lakott végül a Bercsényi utca és a hajdani Verpeléti út sarkán. A Verpeléti úton Karinthy Frigyes lakott, egykor, róla nevezték át a széles utat. Átvágok a széles úton általában oly napszakokban, mikor a piros lámpát nem kell túlságosan komolyan venni, nem jön villamos, kicsiny a gépkocsiforgalom, szeretek ott menni már a piac hátsó (fő?) kapujának közeién, fák alatt, közepesen tűrhető házak tövén, harmincas évek vagy hatvanas évek, nem nagyon nézek vissza az onnét jól látszó épületre, melyben anyámék egy darabig laktak, bemegyek a piac nyitott kapuján, melyet többnyire majdnem eltorlaszol egy-egy autó, rakodnak, vagy sem, ismerős lassan az asztalok sora, nem nagy piac, szükségpiac leginkább, így mondható, de nekem jól megfelel. Terveztem ezt a hangot? versemnek ezt a hangját? Nem. Legföljebb szerettem volna, ha megvalósul. Teljesen fölöslegesen, így is lehetne mondani, mentem le ma késő délben, kora délután, bár minden érdemleges, halaszthatatlan vásárlásomat elintéztem, s holnap is lejöhettem volna, amint le is megyek majd, legföljebb nem ide jövök, erre a kisegítő piacra, mely már-már vidékies, olasz kisváros, tuniszi turistaközpont nem túl szépségesen folklorisztikus árusítóhelye, mégis takaros, hogyan nevezzem, natúr; 833
