Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Markovics Ferenc: Rovinji napló
olívaolajjal és borecettel ízesítjük a salátát, merthogy az az igazi. Egy ideig így teszünk, aztán szép lassan elfelejtjük, a következő őszig. A fenséges lakoma közben bőven van időnk megcsodálni a falra erősített ősrégi hajókormányt, amelyet avatott helyi kezek nemesítettek műalkotássá. A sajátos szerkezet küllőfogantyúinak meghosszabbításába betűket és szavakat véstek, hirtelen beugrik, hogy az égtájak és a széljárások nevei ezek. Hoppá, a szelek! Mi, szegény tengernélküli, szárazföldi patkányok nehezen értjük meg fontosságukat. Oda sem figyelünk, amikor az időjósok a légmozgásokról beszélnek, mert hacsak nem orkánok fenyegetnek, nincs különösebb jelentősége. Legfóllebb a háziasszonyok két csipesszel erősítik meg a szárítani kirakott ruhát, amennyiben szükséges. Esetleg még a politikus szélkakasokat (és egykét széltyúkot) érdekli, hogy merről fúj a szél. Nem így errefelé! Valamikor, még a háborúk előtt, trpanji barátunktól, Zdravkótól reggelente értesültünk, hogy bóra közéig avagy netán tramontana, mert abból biztonsággal állapította meg, milyen idő várható. Levázolom tehát, okulásul és emlékül a szép kompozíciót: TRAMontaiJA Alul pedig, külön, a teljesség kedvéért, a tengerészeknek legalább olyan fontos szélcsend, a tükörsima tenger neve: Bonaca... Tizenharmadik nap, este: Ennyi csillag csak a ceglédi éjszakában világított, félszázada Sötétedés után már áttör az éteren a Kossuth-adó, esténként a tízórai Krónika készíti elő az álmokat. Kevés a hazai szívderítő esemény, a hírek jobbára a közéleti csatározásokról számolnak be. Folytonos csetepaték, övön aluli adok-kapok jegyében, a stílus elszomorító. A küzdő felek, a különböző szekértáborok képviselői a nagy harc közepette szem elől tévesztik, hogy az energiát az egyetlen Magyarország felemelésére kellene hasznosítani. Szinte minden alkalommal azzal a megállapítással kapcsolom ki a zsebrádiót, hogy a sok politikus között csak elvétve bukkan föl egy-egy államférfi. Tizennegyedik nap: Pitymallik, a visszaút előtt Hajnal közeledtekor Fülöp az ágyam mellé oson, fejét ráteszi a combomra. Kutyaszoborként álldogál, néha azonban elbóbiskol, ilyenkor a lába megrogy- gyan. Félálomban a nyakára teszem a kezem. A másik oldalon Magdi nyugod831
