Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Lőrinczy Huba: Egy életút rekonstrukciója
LORINCZY HUBA Egy életút rekonstrukciója SIPOS LAJOS: BABITS MIHÁLY Az írókról készített életrajz idestova száz esztendeje gyanús, kétes értékű, olykor egyértelműen nemkívánatos műfajnak számít. Elsó'ül a tízes-húszas évek orosz formalistái rekesztették ki vizsgálódásaik köréből, mondván: a biográfia nem segíti a műértést, nem tartozik az irodalom lényegéhez. A stukturalizmus előfutárának tekinthető Roman Ingarden híres, 1931-es munkájában kijelentette: „Mindenekelőtt teljesen kívül marad az irodalmi művön maga a szerző, sorsával, élményeivel és pszichikai állapotaival együtt” (Vö.: Az irodalmi műalkotás. Gondolat, Bp., 1977. 34. - Bonyhai Gábor fordítása, a kiemelés In- gardentól). René Wellek és Austin Warren 1948-ban megjelent, nagy hatású kézikönyve, Az irodalom elmélete nem veti el ugyan teljességgel az életrajz műfaját, sőt, bizonyos vonatkozásokban hasznosságát hangsúlyozza, mégis szkeptikusan tekint reá, s a biográfiát mint a literatúra megközelítésének egyik „külsőleges módszer”-ét tárgyalja. Fordulatot az utóbbi ötven év sem hozott. Ha más-más megfontolásokból is, az életrajz fölösleges, esetleg kártékony mivoltát hangoztatták olyan, egymástól merőben különböző elméleti iskolák, mint a marxizmus és a strukturalizmus, a hermeneutika és a dekonst- rukció s olyan kiemelkedő teoretikusok, mint Lukács György, Roland Barthes és Paul de Man. Jellemzőnek találjuk, hogy József Attila monográfusa, Szabolcsi Miklós monumentális vállalkozása első kötetében még a marxista felfogás, illetőleg a fenomenológiai szemlélet ellenében kényszerült védelmezni a maga élet- és fejlődésrajzot egybefogó koncepcióját (Lásd: Fiatal életek indulója. Akadémiai Kiadó, Bp., 1963. 5-6.), hogy harmincöt esztendővel utóbb, műve negyedik, lezáró kötetében immár a későstrukturalista, a hermeneutikai és a dekonstrukciós irány közös diktátumával szembeszegülve jelentse ki: (a szöveg) „...erős szállal kötődik (...) szerzőjéhez, a szerzői intencióhoz és létrejöttének körülményeihez, sokszor a »címzetthez«. Ha szerencsénk van, és ismerjük ezeket a körülményeket, akkor egy-egy szöveg értelmezése sokkal köny- nyebbé válik”, továbbá: ,Kgy életút rajza, rekonstrukciója önmagában is feladat, élő történettudományos műfaj. Az egyéni élet véletlenein keresztül egy egész korszak rajzolódik ki - és egy-egy életrajz szociológiai, lélektani vonatkozásai is fontos tanulságokkal szolgálnak. Az alkotó biológiai énje nem teljesen azonos a művekből kirajzolódó énképpel, azzal, amelyet a század eleje óta lírai énnek neveznek. De nehéz lenne tagadni, hogy a biológiai én és a lírai én közt szoros a kapcsolat...” (Vö.: Kész a leltár. Akadémiai Kiadó, Bp., 1998. 5., 6. - tőlünk a kiemelés). Vállalva a korszerűtlenség, akár a sötét konzerva817
