Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Czegő Zoltán: Metopa. Az átlátszó leány
mindig olyan játékos, olyan kislányos és nagyosan komoly, mintha így akarná leélni velem az életét, lopva, aztán kihívón, vakmeró'n. Jaj, el ne felejtsem, megérkezett a munkahelyemre a bírósági papír, elválasztottak, itt a gyerektartási végzés, kevesebbet ítéltek mint eló'ször, az ő kéréséi-e, a válási kereset nélkül. Rosszul számított, de ez nálam nem számít. Úgyis annyit adok, ameny- nyit tudok. Hát nem?- Te tudod. Mondd csak, Enikő tudja, hogy elválasztottak? Tud erről a papírról? Zsolt rágása lelassult, az ablakon bámult ki szigorú szemmel, aztán Istvánra tekintett: Nem tud róla. Még egyszer meg akartam kérni, legyen örökké a társam, pajih'ral vagy papír nélkül...- Egek! És mit mondott a szegény gyógyszerésznő egy gyógyíthatatlan félkegyelműnek?- Azt hogy... amit még egyszer mondott, azt, hogy tudom, senkivel nem fekszik le, a legjobb teákat nekem főzi, és köpik a papírjaimra. De ezt úgy tudja mondani, olyan kedvesen... István pszt intett Zsoltnak, mintha kajtárkodó egérke után lépne, lábujjhegyen lépett, fölvette a telefont, tárcsázott. Enikő jelentkezett csengő hangon: Megismertem a hangodat, te erdőpusztító, ácsok között is haszontalan. Mit főztél? Eteted a bestiát? Hazaért-e?- Gyönge húsleveskét főzök a kis ártatlannak, meg egy egész tyúkot a sütőben, ami le?'. Volt nálad szegénykénk? Zsolt meredt szemmel figyelte, mozdulatlanul, mi lesz ebből, biztosan tudta, hogy ellene megyen a játék, de nem értette, István végig rá nézett, míg dumált.- Volt hát. Innen ment haza, józanan és fogcsikorgatva. Mikor már akartam vetkőztetni, elkezdte a bolond, hogy legyek örökké az övé. Hát ezt ki bírná ki, éjjel-nappal remegni, hol égve, hol fázva!- Ó a szegénykém. De hiszen nála van a világra szóló passzusotok, nem is mondta? Nem-e? Aj, szegénykém. Olyan gyávácska a lelkem. Na, szabad, mint a madár, el vagyon választva a nejétől, kinn van a kátyúból, kezdheti élőiről.- Hihetetlen! Nem is merek örülni. Nagyon boldog vagyok, hogy szabad. Ha még egyszer megkéri a kezem, bizony Isten ott vetkőzöm le maradék lány- ságomat, ahol talál. De ezt ne mondd el neki. Mit csinál?- Itt merkel mellettem, folyik a nyála a telefonért. Adjam?- Szervusz Enikő. Nem minden igaz abból, amit Istvánka mondott, csak az bizonyos, hogy sütött, főzött. Pedig nem is tudott semmit erről a ... mondjam így, nagy napról. Figyellek:... hát azért nem, mert még egyszer ilyen kötöttségben akartam tudni, hogy számíthatok-e... Jó, köszönöm. Ha a hatórást eléred, de nem hiszem, hogy még... Az Istváné nem tud kimenni a faluból, akkora a hó... Ne, ne haragudj, kedves Enikő. Megpróbálom. Servusz, csókollak.- Nagyon lehülyézett?- Nem, nem szokott. De olyankor is olyan, szóval olyan, mint egy... Azt mondta, mennék a jó francba a papírjaimmal. De ha már megvannak, akkor jó, mert nem sürgős a férjhez a házasodás. Te ezt érted?- De mennyire! Ez azt is jelenti többek között, hogy bármelyik percben 754
