Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Marton László Távolodó: Száműzetések

tanám, hogy inkább az ideológiai, politikai, mozgalmi ellenzékiség szításában volt némi hangsúlyosabb szerepem.- És ha most meghallja azt a szót, hogy Symposion, mi jut az eszébe?- Persze hogy az irodalmi ifjúság jut az eszembe, és persze hogy azok az akkor minden helyi determináltság ellenére is majdnem korlátlannak tűnő' szépséges európai, magyar és jugoszláv távlatok, amelyek akkor, a történelem fura illúziójaként ott lebegtek a szemünk eló'tt. Elmúlt közben harmincvala- hány év, és hát ma itt vagyunk, ahol vagyunk: a történelmi illúziók a porban, az irodalmi, kulturális, nemzeti kisebbségi illúziók úgyszintén a porban, úgy­hogy majd a boldog XXI. századnak és az akkori itteni vajdasági magyar fiatal íróknak lesz mit újrakezdeni, lesz mit kivívni illúzióban, perspektívában, és reméljük, a realitásokban is. Eörsi István* (Költő, író, publicista)-Mit jelentett Önnek az Új Symposion olvasmányként, és mit jelentett pub­likációs lehetőségként?- A hatvanas évek közepén utaztam először Újvidékre, Sinkó Ervint meg­látogatni. Ott aztán megismerkedtem a tanítványaival és a köré gyülekező fiatalokkal: Bányai Jánossal, Tolnai Ottóval, Fehér Kálmánnal, Végei Lász­lóval, Danyi Magdolnával és más írókkal, kritikusokkal, s persze megismer­kedtem a lapjukkal is. Ez a lap az akkori Magyarországon elképzelhetetlen lett volna, mint ahogy maga Jugoszlávia is elképzelhetetlennek tetszett ná­lunk. Miért? Először is azért, mert a jugoszláviai magyar irodalom nemcsak ma­gyar irodalmi hatásokat mutatott, hanem jugoszláv irodalmiakat is, és a ju­goszláviai irodalomban az avantgárdnak sokkal erősebb befolyása volt. Más­részt pedig Jugoszláviában sokkal nagyobb volt a politikai szabadság. Olyan dolgokról lehetett beszélni, amelyekről Magyarországon korántsem, nemcsak az orosz témáról, ami ott egyáltalán nem volt tabu, hanem társadalmi és ér­zületbeli lázongásokat is ki lehetett fejezni. ’68 táján, amikor úgy tűnt, hogy nálunk is terjedni kezd valami szabad­ságféle, merész lapterveket ápolgattunk. Horgas Béla volt a főszerkesztője an­nak a reménybeli lapnak, az Eszméletnek, amely köré nagyon sok író csopor­tosult - olyanok is, akik ma egymástól nagyon távol állnak. Ide járt Tolnai Ottó is, és amikor az Eszmélet megjelenését végül nem engedélyezték - hiszen amikor felszabadítottuk Csehszlovákiát saját magától, akkor a remények, amelyek a csehszlovákiai reform-mozgalommal párhuzamosan fejlődtek, a du- gájukba dőltek -, akkor adtunk neki egy teljes számra való anyagot. Es Tolnai Ottó a határon - hogy-hogy nem - lebukott. Még a fenekébe is belenéztek, *Eörsi Istvánt ugyan pár nappal később - no és nem is a Vajdaságban - kerestük fel, de ide kívánkozik, hogy milyen kilátás nyílt az Új Symposionra Budapestről, a hatvanas évektől. 81

Next

/
Oldalképek
Tartalom