Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Czegő Zoltán: Metopa. Az átlátszó leány
CZEGO ZOLTÁN Metopa. Az átlátszó leány REGÉNYRÉSZLET Megfáradt, állapította meg István. Összenéztek Zsolttal, egyre gondoltak: engedni kell pislákolni maradék erejét a könyvei és imádságai fölött. Nemsokára elbúcsúztak, mondván, megfáradtak a nagy hóban, menjetek csak fiaim, fűtöz- zetek meg valahol, igen. Mindjárt elbó'göm magam, mondta István hazafelé, az egykori kovács egykori háza maradékai mellett, lesirülvén a palló felé. Értelmesen élt, és úgy látszik, értelemmel kell halnia, ez a felsó' rendelkezés, mondta Zsolt. Korán esteledik. Tél van, embert s állatot rogyasztó, fújtató fagy. Nézték a tévét, a konyhában krumpli sült egészben, Gyurica este kilenckor már elhaladt az ablak alatt, a Szoros utcában fólkanyarodott minden este, éjjel ötször is az Emmus csűrje fölé, szemlélődött, letért aztán az utcába, ki tudja, hányadszor, járta a köreit. Mintha loptunk volna, úgy jöttünk el Dénes paptól, szólalt meg egyszer István.- Igazad van. Én magam is úgy érzem még most is, mintha gyónni mentünk volna hozzá valami főbenjáró bűnben, bevallani azt épp neki, aki úgy bízott bennünk.- Nem attól van, Zsoci, hogy ilyenkor lehet bennünk, a megmaradókban valami lelkiismeret-furdalás, hogy...? Mondd csak ki, barátom, mondd ki, lássuk a legnagyobb medvét! Elzárta a tévét, nézte kicsinyég Istvánt, aki maga elé nézett feszülten.- Mondd csak ki, lelkiismeret-fui-dalásunk van, hogy épp mi maradunk, és ismét elmegy valaki a javából, a falu, az emberek elejéről.- Igen, valahogy így van. Meg az is, ahogy készül. Amennyire felkészült a túlsó partra. És ahogy élt, meg minden. Budapestre kijött egy református pap, még 1990-ben, székelyföldi, jól ismertem. Találkoztunk, egy kávé mellett mondta el, hogy taxisofőr akar lenni, Budapesten! és azt mondta, ő inkább a katonaság elől menekült a teológiára, sosem volt benne hit. Nem omlott bennem össze semmi világ ettől a szemétdombnyi vallomástól, szerencsétlen nyűgnek tartottam. Na, Dénes atya egy egész világ helyett volt jó ember. Van-e valami pálinkád? Rá is gyújtanék. Nehéz este van. Zsolt még fölhívta Enikőt. Szaggatott volt a beszélgetés, ahogy azt hallhatta István a konyhából a télre nyitott szellőztető ablak mellett. Mi van veletek, kérdezte a lány, rosszat sejtve. Semmi, azon kívül, hogy Dénes atyánál voltunk egy félórát, aztán gyengélkedik. Hiányzik valami? Vigyek valamit hol750
