Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Szepesi Attila: Fekete maszkok; Csapszék Naconxypánban (versek)

Bebiceg a sánta bakó, bolond, kalodába való.

Sírrabló, orra-vereslő vén zarándok, kéményseprő'.

Szegkovács is a dudással, cimbalmos a pikulással.

Hamiskártyás, halottlátó, kígyó-táncos, gyertyamártó.

Betéved a kártyavető, szava-cifra kefekötő.

Beszédül a kurta törpe, lány, kinek veres a körme.

Vigéc, aki füstöt árul — ért pemákul, pomogácsul.

Madarász is ide térül - tud csókául és verébül.

Pecér, aki ebül konyít - teliholdra félszeg vonyít.

Telik kupa, hasas korsó, egyik sem a legutolsó.

Csorba cseber, kurta bögre, jár a kancsó körbe-körbe.

Böllér, paliéi’, bocskorvarga danolászik benyakalva.

Hold hulltáig, víg hajnalig mind a csapot kerülgetik,

s egy se réved virradatra fogcsikorgó macskajajra.

747