Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Dobri Imre: Történet és szövegszemantika

a - távolról sem egységes, töredezetten kirajzolódó - történet, a fabula szintjén. A. szerezni szó viszont történetileg elsó'sorban alkotást, elrendezést, elter- vezést, kigondolást, beillesztést, belefoglalást, végső soron pedig - irodalmi tevékenységről lévén szó - írást jelent32. Ez a játék a szó kétértelműségével értelmezi legnyilvánvalóbban a szöveget. A,birtokbavétel” a megírással valósul meg, illetve a megírás maga válik a novella témájává. Már láttuk, hogy a szöveg és a nő egymás metaforái a novellában. De a megírás - magának a szövegnek a megírásán felül - az alakok párhuzamossága miatt azok újraírását is jelenti.

Ali Batazar már idézett mondata, ,/ninden nő a teremtés vesztesége is”, a ház fölött lebegett (,Ali Batazar hasas kölni furgonja már régen egy másik ég alatt kavarta a port, s csak egy mondat maradt utána, ott lebegett a házam fölött, mint valami véres kendő." 35.). És mivel - mint feljebb kifejtettük — a ház a szöveg metaforája, Ali Batazar mondata a szöveg ,fölött” áll, tehát a szöveg jelmondataként olvasható. Összevetve a kötet címével nyilvánvalóvá válik, hogy ez a mondat a kötet minden nőjére, vagyis szövegére ugyanúgy vonatkozik, merthogy az minden nőről beszél. Hiszen a szerzés nem más, mint teremtés. Azaz a kötet mindegyik novellájára vonatkoztatva kimondja, hogy teremtés, tehát nyelvi teremtés megy végbe bennük. És azt is, hogy mindegyik, mint már megteremtett, kész mű, el is veszik a teremtő, vagyis a szerző számára. Itt láthatjuk, hogy miként vonatkozik egy novella egy mondata az egész kötetre, és miként vonatkozik a kötet címe egyetlen novellára. Vagyis hogyan értelmezi egy novella mondata a kötet egészét.

Az egész szöveget előre- és visszautalások szövik át és fűzik egységbe. Előrevetítő jellegű Melinda Pipo menekült-léte - szubsztanciája - is, amit az elbeszélő közvetlenül közöl velünk: ,A lány vérbeli menekült volt, s ez a tény, talán mondani sem kell, semmi jót nem ígért” (34.). Vagyis, hogy valami történni fog általa vagy miatta, valami „bajt” hoz.

Az éhség motívuma úgy tesz szert jelentésre a szövegben, ha az éhséget a valamivel való telítettség, feltőltődés ellentéteként, az üresség metaforájaként értjük. Rozália Fugger-Schmidt szavai is üresek, értelem nélküliek kezdetben, és csak miután „gazdájuk” meghal, töltődnek meg tartalommal, nyernek értelmet: a warum (’miért’) kérdőszócska, amelyet a narrátor felesége korábban csak átkozódásképpen használt, ugyanis jelentését már egyáltalán nem tudta, vagyis a szó üres volt számára, most megválaszolódik. Tényleges értelme szerint jelenik meg a szövegben, ugyanis Melinda Pipo következő mondata válasz rá: „War'um. Éhes vagyok, szólt Melinda Pipo." (38.). A három szó, amit Rozália Fugger-Schmidt németül tudott (ja, nein és Nille), azt jelentik: ’igen’, ’nem’ és ’pöcs’. Ez utóbbi, a Nille (’pöcs’) lenne a durva káromkodás, a „címszereplő” mégis a warum (’miért’) kérdőszót használja ilyen funkcióban. Tehát valójában egyik szavának a jelentését sem tudja, illetve ezek a szavak rég értelmüket vesztették, kiürültek számára. Az értelemmel/tartalommal való megtöltés mint az evés, és a teljes telítettség, megteltség lehetetlensége, mint a sohasem j óllakásé a szövegértelem végnélküliségének szimbóluma lehet, a jelek értelemmel, jelentéssel való felruházásának végtelenségéé. És ahogy megtelnek értelemmel a szavak, úgy telik meg tartalommal Melinda Pipo is, vagyis a „szerzett nő”. (Mikor értelmet kapnak ezek a szavak, akkorra

715