Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Aniszi Kálmán: A visszatérő Nyírő József

legalább egy Szőts István tanítványnak kellett volna megfilmesíteni ezt a művet.

Hadd mondjam el itt ezzel a drámával kapcsolatos egyik nem éppen szívderítő élményemet. Kétezer nyarán a margitszigeti Szabadtéri Színpadon hirdették meg Nyíró József A Megfeszítettjét. Elmentem a bemutatóra, megnéztem a darabot, és kiderült, hogy Nyírő nevével és a mű címével való visszaélésről van szó. Ugyanis nem Nyírő Józsefnek A Megfeszített című drámáját mutatták be. Lehet, hogy a filmdrámát amúgy nehéz lett volna színpadra vinni, de nem is ezt kísérelte meg Koltai, hanem Tóth Sándor költő Megfeszített című drámáját adták elő. A reklámnak az a formája, amikor egy klasszikus nevével visszaélnek, megengedhetetlen. Jó lenne, ha Nyírő József egyik-másik színművével valóban megismerkedhetne a színházlátogató, a hallgatóság, a közönség.

A másik Nyírő-dráma, A Próféta Keresztelő Szent Jánosról szól. Elenyésző kivételtől eltekintve a Nyírő-színművek bár a hitről vallanak, de valahogy túl is mutatnak azon. A vallási vonatkozáson túl a magyar sors is megjelenik bennük. Különösen A Megfeszítettben. Nyírő József belefogalmazza a drámába azt a gondolatot is, hogy a magyarságot Jézus, tehát a keresztény hithez való visz- szatalálás váltja meg. Am a magyarság egy kicsit magát is megváltja saját szenvedései által. A nemzeti gondolat is elég erőteljesen érvényesül a Nyírő drámákban.

De áttétel nélkül is szól a magyarság sorsáról Nyírő József egy nemzetpolitikai esszében, Mi az igazság Erdély esetében? Ha igaz, amit mondanak, ezzel a munkájával a nyugati hatalmakat kívánta volna meggyőzni. De akkor miért nem ismerjük világnyelveken is ezt a nemzetpolitikai esszét? Nyírő gondolatmenete arra épül, hogy rosszul döntöttek a nagyhatalmak Trianonban majd Párizsban, hiszen egy erős Kárpát-medence, egy erős Magyarország sokkal nagyobb sikerrel szállhatna szembe a bolsevizmus rémével és a pánszlávizmussal. Ehhez azonban másképp kellene intézni Erdély sorsát. Nyírő több megoldást is jónak tartana. Elfogadná, hogy a II. bécsi döntés mintájára ismét kettéosszák Erdélyt, mint ahogy az történt 1940-ben. El tudna fogadni egy független Erdélyt, hisz ilyen volt a Fejedelemség is, és erről épp eleget álmodtak a két háború közötti Erdély magyar írói. Sőt, azt is el tudná fogadni, hogy egy etnikai viszonyokat tekintő föderáció alakuljon ki a Kárpát-medencében.

Egyébként ezen gondolatokat tekintve teljesen szinkronban van Wass Al- berttel, aki ugyanazt gondolta Erdélyről, mint amit Nyírő József leírt említett nemzetpolitikai esszéjében.- Tíz év után Nyírő József Vaszary János íróbarátja segítségével Bajorországból Madridba, illetve El Escorialba települt át.- Ahol a Spanyol Nemzeti Rádió magyar adásának a szerkesztője lett. Ez heti két-három jegyzetet jelentett. Nem tudjuk, hogy mi lett ezeknek a jegyzeteknek a sorsa. Ennyi év után kétséges, hogy valahol is meglennének, de azért érdemes lenne utánanézni, hátha a Spanyol Nemzeti Rádió valamilyen archívumában megvannak ezek a heti jegyzetek, hiszen Nyírő József emigrációbeli politikai gondolkodására, arra, hogy mit gondolt az emigráns sorsról, hazájáról és a világpolitika alakulásáról, ezek a jegyzetek deríthetnének igazán fényt.

674