Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Aniszi Kálmán: A visszatérő Nyírő József
delem. Ők a transzszilván álom helyett az összmagyarság keretében látták a sorskérdések megoldását. Egy helikonista írónőt ismerve (Szentmihályiné Szabó Mária) magam is megtapasztaltam, hogy az Erdélyi Helikon elzárkózott a túlzottnak vélt, vagy az erőteljesebbnek ítélt magyarországi kapcsolatoktól, és nem szívesen tudott tagjai sorában olyan szerzőket, akiknek minden valószínűség szerint erőteljes kapcsolatai voltak mondjuk a hortysta körökkel vagy a szellemi élet annak megfelelő elágazásaival. Szentmihályiné Szabó Mária mondta el nekem, hogy ilyetén kapcsolatai miatt őt eltanácsolták a Helikon-összejövetelekről, ebből a transzszilvanista körből.- Ezerkilencszáznegyven tavaszán, nyárelőjén, a II. bécsi döntést megelőző feszültségteli hónapokban hiába keressük, nem találunk Nyíró' vezércikkeket a Keleti Újságban. Miért hallgat az író'?- Nem szól, ha legjobb meggyőződése szerint szabadon nem fejtheti ki véleményét. A jelenlét más módját választja. 1934 óta ismert pikareszkjét hívja segítségül. A Keleti Újság 1940. június 14-i számában olvasható a hirdetés: „Ha lapunk holnapi számát megvásárolja, ingyen kapja meg Nyírő József Uz Bence című regényének első füzetét.” A ponyván kiadott olcsó, de tartalmas füzetek összesen tizennégy alkalommal jelennek meg a Minerva Nyomdai Műintézet gondozásában, az első, ingyenes mutatványszámot követően négy filléres áron. Mire az utolsó füzet megjelenik, Bécsben a magyar igazság mellett döntenek. A bécsi döntés után Horthyról, Horthynéról, Horthy Istvánról, Teleki Pálról szépen ír a Keleti Újságban, de Szálasiról sose fogalmazott semmit. Az a nagy szélsőjobboldaliság, amiről egyesek beszélnek, nem érhető tetten. Bármit mondanak is bizonyos körökben: Horthy Miklós nem volt szélső jobboldali, Horthy István sem és Teleki Pál sem.- Hogy a kifogásoknál maradjunk, Nyírő Józsefet a szélsőjobboldaliság mellett etnocentrizmussal is vádolták. A Magyar Larousse (Akadémiai Kiadó, Bp., 1991.) ekként határozza meg ezt a fogalmat: „etnocentrizmus: Egy etnikum vagy etnikai csoport azon szemlélete, miszerint a saját értékrendszerét, kultúráját középpontba állítva, azt magasabb rendűnek tartva ítél meg minden más csoportot.” Érvényes ez Nyírő életművére?- Nem.- Mielőtt kifejtenéd a véleményed, szeretném megjegyezni, hogy mindenki tartozik (tartoznia kell) valahova. Rendszerint ahhoz a közösséghez, amelyből maga is vétetett. Mindenkihez egyformán tartozni képtelenség. Ilyesmit állítani álnokság. Elképzelhetetlen, hogy valaki jó világpolgár lehet, mielőtt jó honpolgár ne lett volna. Az egész emberiséget szeretni, annak javán fáradozni - blöff, manipulativ célzatú porhintés. Mindig az egyes emberek ügyét kell és lehet előmozdítani, annál az egyszerű oknál fogva, hogy csak a partikuláris irányából haladhatunk a nembeli felé. Következésképp ha egy író a saját etnikuma életét, nyomorát, küszködéseit, életideáljait őszintén ábrázolja - azt, amit egyébként a legjobban ismer -, implicite azon a közösségen túlmutató, általános(abb) érvényű életigazságo(ka)t fogalmaz meg, mond ki, eleget téve az írói hivatás erkölcsi alapkövetelményének. Nyírő vonatkozásában te hogy ítéled meg ezt a kérdést?- Az ember közösségi lény, nem is tud más lenni. Koncentrikus táguló köröket említhetnék a családtól, a nemzeten át el egészen az emberiségig. Ha 660
