Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Varga Henrietta: Veszedelmes magyar viszonyok
mástól. A jegyzetem gyakorlatilag egy üres lap, ami nem csoda, mivel nem az órára koncentráltam. Addig-addig fészkelődtem, míg kezembe nem akadt egy fecni, és ráfirkantottam pár sort a következő szöveggel: Kár, hogy nem cseréltél helyet a táskáddal! Aztán a papiros Balu előtt landolt. Kicsit elvörösödött cukorfalatom olvasás közben. Az előadás végén kedvesen rámosolyogtam, de nem viszonozta, sőt, elég ellenszenves tekintettel tisztázta az elmúlt percek történéseit. Kannilány és Darkman (barátnéim a szakon) viccelődtek a dolgon, és úgy néz ki, most már én is hülyeségnek fogom fel. Szerintem a srác kettyós vagy öntörvényű. A múltkor megtörtént az évszázad poénja. Tudtam milyen szemináriuma van, melyik teremben, mikor ér véget. Gondoltam beszélek vele, de nem akartam, hogy átlátszónak tűnjön a helyzet, ezért úgy alakítottam az ügyet, mintha egy másik emberkére várnék. Vártam. Vége is lett az órának, tódult ki a banda. Elkaptam egy csajszit, hogy hozza el nekem ezt meg azt a jegyzetet. (Ez volt a csel!) Balu a kabátját igyekezett magára erőltetni a folyosón, elsündörögtem mellette, és kierőszakoltam magamból pár szót: Balu, szeretnék kérdezni valamit. Mire ő: Bocs, de van barátnőm. Belőlem meg kitört a nevetés. A csávó értetlenül bámult rám, én pedig elnézést kérve visszamentem a lányokhoz. Tényleg nem normális ez a srác! Azt akartam tőle megtudni, miért csináljuk tulajdonképpen egymással ezt a harakiri játékot, erre ilyen süket szöveget benyom! Mi lett volna akkor, ha annyit kérdeztem volna: Balu nem tudod hány óra van? Bocs, de van barátnőm. Viccesen érezte volna magát. így utólag belegondolva, kár hogy nem tettem fel neki valami barom kérdést. Például: Kit izgat hogy van-e barátnőd vagy sem, engem csak az érdekel, kölcsön tudnád-e adni az országtörténet jegyzetedet. Az eset óta mindig kuncognom kell, ha szembe jön velem a lépcsőn, vagy úgy ülünk le előadáson, hogy látjuk egymást. Na de az iskolai élményekből ennyi elég is. Kérdésedre válaszolva: igen, láttam Ráhelt vörös hajjal. Engem ugyan nem sokat zavar a hajszíne, annál inkább a viselkedése. Rohadt nagyképű, csak azt nem tudom, mire föl. Még köszönteni sem akar, ha nem én köszönök előre neki. Nyomdokaimba sem léphet, akkor meg mi a fenének játssza itt a „ki ha nem én” szerepet! Persze azt mondják, akinek nincs mire felvágni, az a semmire büszke. Az új fejleményeket hallottad már? Hajninak mesélte Ráhel, hogy elhagyja Kálmánt! Az ok: Ráhel még élni akar, nem szeretné ilyen fiatalon lekötni magát! Oda ne rohanjak! Ráadásul összejött valami fickóval, akit a munkahelyén ismert meg. Kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből. Legyél jó, majd még írok. Puszil: Angi 69
