Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Bratka László: Jereváni tévé
nyolultabb a helyzet. Valószínűleg Ön sem látja ilyen egyszerűnek, hiszen úgy tudom, hogy a Soros Alapítvány támogatásával alaposabban is foglalkozik az irodalom mai lehetőségeinek kérdésével. V. M.: Erről a munkámról külön is szeretnék beszélni. A mostani örményországi viszonyokhoz visszatérve: akárhogy is legyen, az az állapot soha nem tér vissza, amikor könyvért sorban álltak, és bizonyos könyveket csak pult alól lehetett kapni. Valamit kell tenni. A Földcsuszamlás című kisregényem megjelenésekor végzett propaganda-, piackutató- és terjesztői munkámnak biztos szerepe volt abban, hogy a ma Örményországban elképesztően magas ezer példányban elfogyott a könyv. K.: Hány állami könyvkiadó van, és összesen hány kiadó működik? V. M.: Két központi támogatásban is részesülő állami kiadó van, és több magánkiadó, pontosan nem tudom, hogy mennyi, olyan ötven. De azt általánosságban elmondhatom, hogy úgy egyáltalán, mindenfajta könyv, nem csak a szépirodalom iránt csökkent az érdeklődés. K.: Közbevetett kérdés: ha nem olvasnak, akkor mit csinálnak az emberek ? Visszatértek a patriarchális életformához és élvezik a családi együttlét örömeit, többet járnak kávéházba, kocsmába, összejönnek, beszélgetnek, politizálnak, vagy pedig, mivel már van villany, nézik a tévét? V. M.: Főleg a tévét nézik; működik vagy tizenöt, minden igényt kielégítő csatorna. Örvendetes fejlemény, hogy sok teraszos kávéház nyílt, régebben is léteztek, de most sokkal több van. De alapjában a tévé és a politika köti le az emberek érdeklődését, hiszen nálunk még a taxisofőrök is politikai orákulumok. K.: Kérem, beszéljen az irodalmi lapokról! V. M.: Négy hagyományos, „nyomtatott” irodalmi lapról, folyóiratról tudok beszélni. Az egyik, a már említett Garun, amely a szovjet időkben kilencvenötezer példányban jelent meg, most ezerben, és az írószövetség orgánuma. Egyébként ebben a lapban többször közöltem mai magyar költők verseiből válogatást. Van egy „vastag” folyóirat, ezt elég olcsón próbálták árulni, de úgy sem fogyott, és most ingyen osztogatják. Ötszáz példányban lát napvilágot, és meglehetősen vegyes a profilja: egyaránt szerepelnek benne élő klasszikusok és formabontó írók, költők. Évente négyszer megjelenik egy meglehetősen észrevétlen kiadvány. A negyedik, Külföldi Irodalom című, most indult lapnak eddig három száma látott napvilágot, ezer-ezer példányban. És létezik egy újdonságnak számító internetes folyóirat, amelyet én indítottam a rendkívül tehetséges Violett Grigorjan nevű költőnővel. K: Milyen honoráriumot fizetnek az irodalmi lapok? V. M.: Nem tudom, az utóbbi nyolc-kilenc évben olyan alacsony az irodalmi lapoknál a honorárium, hogy nem is tartok rá igényt, illetve egyetlen alkalommal vettem fel. A Garunban megjelent egy nagyobb versciklusom, hosszú idő után értesítettek, hogy mehetek a honoráriumért. Éppen nagy pénzszűkében voltam, ezért nagyralátó remények nélkül, de bementem érte, és a honorárium a tömegközlekedési eszközökön való oda- és visszaútra volt elég. Azt azért elmondanám, hogy nem csak az írói honoráriumok ilyen szánalmasan alacsonyak; a havi átlagnyugdíj például olyan tíz-tizenöt dollárnak megfelelő összeg. K: Hogy tud megélni egy nyugdíjas ennyi pénzből? V. M.: Az igazsághoz tartozik, hogy az árak legalább felével alacsonyabbak 643
