Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Varga Henrietta: Veszedelmes magyar viszonyok
8. levél Édes Kincsem! Még csak két napja vagy távol, de már hiányzol! Idehaza semmi különös nem történik. Hacsak a különös kategóriába nem soroljuk azt az esetet, ami velem és Hajnival esett meg. A hétvégén megmártóztunk a Tófürdőben. Kánikula. Ezer ember. Két lány egyedül pedig elég vonzó látvány a magányos fiatalembereknek, akik legeltetik szemeiket a bikiniken és fürdőruhákon. Mi is kifogtunk két mákvirágot. Mondanom sem kell, nem a mi ízlésünk szerint készültek. Az egyiket Pistinek, a másikat Zolinak hívták. Utóbbi megnevezett hajtott rám. Addig még nem is idegesített, amíg meghívott hamburgerezni. (Tudod, kihasználni mindenkit!) Aztán produkálta magát a vízben. Képzelj el egy kb. 40 kilogramm súlyú fickót, mentőautó testtel, fejest ugorva! Szánalmas látvány volt. Na és természetesen cikis, hiszen a közelünkben lévők azt hitték, velem van. Nagy nehezen tudtam lerázni, hivatkozva Rád, meg egyéb dolgokra. Hajni ellenben pompásan érezte magát Pistivel. Úgy nézett ki, ösz- szejönnek. Másnap láttam is, hogy motorral érkezik a lovag Hajnihoz, aztán pár perccel később elsétáltak a házunk előtt. Este átugrottam a lányhoz, érdeklődni a fejleményekről. Hideg zuhanyként ért a hír. Pistinek menyasszonya van! Szép kis dolog mondhatom. Hajninak teszi a menő, csábos férfiút, közben komoly kapcsolattal rendelkezik. Nem irigylem leendő aráját, ilyen szoknyavadász hapsit melenget a keblén. A dolgot még színesebbé teszi, hogy Hajni ismeri a hölgyet, évfolyamtársak voltak a középiskolában! Állítólag rusnya kis béka a nő (no persze szerintem Pisti sem egy nagy szám), meg nyafogós típus (ezt Pisti kötötte Hajni orrára), ám a tényeken mindez semmit nem változtat. Hajni csalódott, amit megértek. Azzal a tapasztalattal viszont gazdagodott, hogy egyesek képesek megcsalni miatta szeretteiket, és ez nem akármi egy női lélek számára. Én senki kedvéért nem tudnálak Téged elhagyni, ez is bizonyítja irántad érzett szerelmemet. Számolom a napokat, mikor láthatlak viszont. Intelmeim lennének bőven, de nem vagyok István király, és Te sem vagy Imre herceg. Vigyázz magadra! Várom a válaszod! Csókol barátnőd: Angi 9. levél Drága Angikám! Sajnos pénteken nem mentünk ki a faluba, ezért a levelet, amit csütörtökön írtam, nem tudtam feladni. Vasárnapra idejét múlta, így újat írok. Röviden és tömören fogalmazva: nagyon hiányzol! Nem gondoltam volna, milyen hosz- szúra nyúlik egy nap, ha nem vagy itt velem. A tábor kitűnő, bár a gyerekekre felügyelni már kevésbé üdítő tevékenység. Pompás időt fogtam ki, és az ételek is pazarságról tanúskodnak. (Tegnap hawaii csirkemell illatozott a tányéromon.) Igazán csodálatos akkor lenne, ha Te is itt lennél velem. Atörpikédet a párnám mellé tettem, oda, ahol a fejecskéd szokott lenni, mikor nálunk nézzük a tv-t. Sűrűn felkeresem a törpét, illatmintát vételezek tőle (isteni a parfümöd, amivel befújtad), szerencsére ingyen adja, különben már elfogyott volna rá a keresetem. Azt, hogy pontban 13 órakor adok a fényképedre puszikát, 66
