Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Isten a metrón
mile erre abbahagyta a kérdezősködést. Végső soron, gondolta magában, mindenki olyan hitet vall, amilyet akar. FÉRFI Falatozás után Mimiié a szegény emberek szokásához híven gondosan a táskájába szedte az ételmaradékot, majd megkérte Istent, húzódjon egy kicsit a pad végébe, mert elérkezett a delelés ideje, márpedig az ebéd utáni pihenés őnála szent dolog. Isten készségesen félrehúzódott, hogy Mimiié kinyújtózhasson. Öt perc sem telt el, és Mimiié már hortyogva aludt. Az álom gondtalan mosolyt csalt ajkára, mintha csak angyalok társaságában lett volna. Isten is elmosolyodott: lám, azért a metróban is akadnak jó emberek, akik még idegenekkel is készek megosztani kevéske élelmüket. NÓ Egy óra múlva Mimiié dideregve ébredt a pádon. Felült, és kotorászni kezdett a táskájában, hogy a maradék borral egy kicsit fólmelegítse magát. Meg is találta az üveget, de mikor előhúzta, nem hitt a szemének: egy órával ezelőtt majdnem teljesen üresen tette vissza a táskájába, most pedig színültig volt finom vörösborral. Újra benyúlt a táskába, és nagy darab, frissen sült, ropogós kenyeret húzott ki belőle, olyat, amilyet sohasem szokott venni, mert túl drága volt az ő zsebének. Hirtelen eszébe jutott az idegen, aki halálos komolysággal állította, hogy Istennek hívják, meg a beszélgetés, amit falatozás közben folytattak egymással. Mimiié elmosolyodott a gondolatra, hogy az ember néha csakugyan nem mindennapi alakokkal találkozik a metróban. FÉRFI Mimiié fogta a táskáját, és elindult a Grenelle utca felé, ahol Buddhával és Mohameddel szokott találkozni. Elhatározta, hogy tanácsot kér tőlük. Buddha a szokásához híven szótlanul hallgatta végig Mimile-t, Mohamed pedig ezúttal is csak azt ismételgette: ,Hatalmas az Isten”, de magyarázattal egyikük sem tudott szolgálni. Aztán eszébe jutott a Saint-Eustache templom öreg papja, aki már több ízben kihúzta őt a csávából. Elbúcsúzott hát Buddhától és Mohamedtől, és elindult a Saint-Eustache felé. NŐ Az öreg papot azonban nem találta otthon, a fiatal káplán pedig szórakozottan, íróasztalán papírlapokat rakosgatva hallgatta végig Mimiié furcsa történetét, és azt mondta neki, nyilván csak álmodott ott a metrópadon, vagy többet ivott a kelleténél. Mimiié rádöbbent: „A káplán azt hiszi, hogy hiányzik egy kerekem”. Megrettent, nehogy még valami alkoholelvonó kúrára küldje ez az iratokkal piszmogó fiatal pap. Gyorsan elköszönt hát tőle. És közben úgy érezte, az ismeretlen ismerős szüntelenül mellette van. FÉRFI Isten a Tőzsdénél szállt ki a szerelvényből. Komoly és méltóságteljes emberek érkeztek ide csapatostul a metrón, kezükben meg zsebeikben tömött pénztárcák és részvénykötegek. Az egyik gondterhelt, a másik vidám arccal lépkedett a peronon a Tőzsde bejárata felé. Siettek, nehogy elkéssenek a hamarosan kezdődő szertartásról odafent, a pénz és a tranzakciók szentélyében. Siettek, mert pénz volt nekik az idő, elveszített vagy jól kamatozó pénz. Az agyuk tele volt számokkal és árfolyamokkal. A szívük helyén mintha bank596
