Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Novák Valentin: Korcs-ma-lejáratok avagy a történetmondás "felszabadítása"
NOVAK VALENTIN Korcs-ma-lej áratok avagy a történetmondás „felszabadítása” Idomtalan vágyak rabja a korszellem, mesterkélt alkotásokat csinál, és a képzelet épületeinek helyébe rakja... - írja Paládi Zsolt a Költő meghalni készül című novellájában. Mily igaz ez a mondat, akkor is, ha pusztán az irodalom jelen állapotaira vonatkoztatjuk. Mert hol van már a képzelet? S egyáltalán van-e még literatúrai, eszmei korszellem, vagy a totális szellemtelenség évadjait éljük? Paládi Zsolt nem kezdte korán az irodalmi jelenlétet, ennek megfelelően érett gondolatokkal, egyedi ötletekkel, kiforrott stílussal jelentkezik első no- velláskötete, a Szakszerű felszabadítás oldalain. Számára a nyelv nem sóval bevetendő játék-tájék, hanem könnyedén járható ösvény, amely a történethez, végső soron a szépség látásához vezet. Iránya, megfogalmazottsága, összesze- dettsége irigylésre méltó, s ajánlható okulásul a nyelvminimalizáló, fejrázós irodalmi brigantiknak. Témaválasztása érdekes kettősséget mutat. Egyrészt vonzódik az űr, a „majdan” egzotikumához. Előszeretettel helyezi történeteit a jövőbe, más „világokba”, vagy e-fóldünk későbbi pillanataiba, de parabolikusán még ekkor is a jelent vagy a közelmúltat kritizálja, láttatja (Szakszerű felszabadítás; A telep megtisztítása a tetvektől; Enteriőr; Kedvesem, Naitia). Ezen novelláit olvasva Vonnegut sci-fit és valóságot ötvöző regényei, Boris Vian abszurd-szürrealista atmoszférája vagy a kafkai lét-elbizonytalanodás is eszünkbe juthat, ha mindenképp asszociálni akarunk. Am e „tudománytalan”-fantasztikus mesék annál magyarabbak, kelet-európaiabbak, minthogy felelőtlenül hasonlítgathat- nánk őket! A Szakszerű felszabadítás bolygóközi elnyomóit kisöprik az önreklámozó „álszabadság” seregei, hogy triumfáljon a szabadosság. Milyen ismerős történet ez egy égi tükörből szemlélve! Az Enteriőrben és a Kedvesem, Naitia- ban közös a szex-szerelem motívum, amely két - olvasatomban -, már soha nem társítható, egymást kizáró szintet jelöl. (Lásd: a Kedvesem, Naitia című elbeszélést, hol is a férfi és a női szubsztancia ábrándol a szerelemről. A férfi lényeg az éteriben, a női lényeg a sártekén véli meglelni ugyanazt! Az Enteriőrben ugyanakkor megcsókolhatatlan marad a drótokon közvetített-„sugárzott” utcalány.) Az Egy bűvészkritikus jegyzeteiből-ben művészet és műbírálat örök ellentéte bontakozik ki, miközben lefokoztatnak a hétköznapi embert foglalkoztató-éltető csodák. 583
