Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Dobai Péter: Szeretek régi, XIX. század végi - "polycolor" - képeslapokat nézni, mert már nincs bennük (el)múlás, sem idő, ami múljon; Ika vedutája Čres szigetével (versek)
DOBAI PÉTER Szeretek régi, XIX. század végi - „polycolor” — képeslapokat nézni, mert már nincs bennük (el)múlás, sem idő, ami múljon „Veletek győzetett meg a halál (...) véglegesség csak mosolygó márvány-arcokon van.” Jékely Zoltán Mindkét anzix-kártya címzettje ugyanaz az első világháborús magyar baka: „Tekintetes Kalocsay Viktor géppuskás honvéd úrnak M. kir. 20. népfelkelő gyalogezred, IV. zászlóalj 15. század, Tábori posta 649.” Az egyik képeslapon két hirtelenszőke, fehérruhás szép leány tengerbenyúló keskeny stégen pihen. (ßommeridyl. ” „Sommeridyll. ” ,y\I sea. ” Jdille d’été. ”) Vajon miről, kiről beszél azon a réges-régi képeslapon az a két hajadon? Oly szomorú, oly szótlan az a kép! Miről, kiről hallgatnak, kire emlékeznek, hiszen mégis oly beszédes az a néma, emlékes képeslap! Jóslat ez a még békebeli képes üzenet, igen, jóslat minden emlék! A kisasszonyok másik képeslapján alkonyodik... Dőlt nádasból egy ifjú evez ki fehér ladikon, körülötte ólomszínbe 577
