Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Sütő Csaba András: A Mesterrel lélegző szubjektum kalandozásai
SUTO CSABA ANDRAS A Mesterrel lélegző szubjektum kalandozásai Ló'rinczy Huba: Világkép és regényvilág - Újabb Márai-tanulmányok ASavaria University Press gondozásában 2002-ben látott napvilágot Lőrinczy Huba új könyve: Világkép és regényvilág - Újabb tanulmányok alcímmel. A kötet tanulmányai az elmúlt négy évben születtek; folyóiratban már kivétel nélkül megjelentek, s most összegyűjtve is kézbe vehetik a Márai epikája iránt érdeklődő irodalombarátok. Mondom ezt akkor, amikor a Mester talán soha nem látott, kései népszerűségnek örvend; itthon és külföldön egyaránt. Ennek minden előnye, s - tévedés ne essék - hátránya érezhető a közelmúlt magyar irodalmának figyelemmel kísérése közben. Miért fontos ez a könyv? Pontosan az előbb vázoltak tükrében bír nagy jelentőséggel. Lévén népszerű szerzőről van szó, Márai életművének is meg vannak a preferált, az irodalmi közvélemény által leginkább kedvelt alkotásai; ám az elmúlt években több olyan Márai-kiadvány is megjelent, melyek nem tartoznak a széles körben elismert alkotások közé. Az irodalmi kánon, esetünkben a Márai-kánon azonban értelemszerűen nem esik, nem eshet egybe a filológus érdeklődési területével. Lőrinczy az életművet teljes egészében vizsgálja. Erről tanúskodnak a szerző azon gondolatai is, amelyeket a könyv bevezetőjében, az Élőbeszédben olvashatunk: „Sorra-rendre oly könyvek kerülnek szóba itt, melyek a szakmai és a hozzá idomuló közvélekedés szerint nem az oeuvre sugárzó magjához, hanem külső(bb), fél- avagy teljes árnyékba boruló övezeteihez tartoznak, amelyek sorsa ezért a nem is mindig tapintatos mel- lőztetés.” Ez az igyekezet nem hiábavaló; a Márai-kánon kialakulásával, kvázi megszűnésével, majd újjáéledésével időszerűvé vált az a korántsem egyszerű feladat, hogy a szerző kiegészítéseket, mégpedig igen fontos kiegészítéseket tegyen a kialakult Márai-kép apropóján, megerősítve, vagy lerombolva és egyben újjáépítve a bennünk kialakult benyomásokat, ismereteket. A kötet kilenc tanulmányában nem csak az éppen a címekben feltüntetett művekről olvashatunk. Épp ellenkezőleg. A munkákat kivétel nélkül áthatja az a szándék, hogy a műveket mintegy a szintézis szándékával az életműben is elhelyezzék. Valamennyi tanulmányban áttekintő képet kapunk a korabeli kritikusok, recenzensek véleményéről, egyszóval a mű korabeli fogadtatásáról. A könyv nyitótanulmánya a Szegények iskolájával foglalkozik. Erről a könyvről írta 1933-ban Schöpflin Aladár: „Ez a tiszta irónia.” Az egykori kri565
