Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - Benda Mihály: A pécsi múzsa

szőr Pécsen publikált öt munkáját” (Hideg van [1985], A kő és az ember [1986], A teremtés dicsérete [1986], A vers születése [1986], Theomachiát [1987]).

Tüskés Tibor A pécsi irodalom kistükre (1970) című kötetéből kiderül, hogy Pécs városához egy seregnyi író és költő' neve kötődik, kezdve Janus Pannoni- ustól Babitson át Weöres Sándorig. Pécs és a költők sokrétű kapcsolatáról e könyvében a következő módon vall. „Valamely város múltjához szellemi irodalmi életének »természetrajza« is hozzátartozik. Pécs »jelentését« nemcsak kivételes táji környezete, természeti kincsei, nevezetes műemlékei, iparának távoli piacokra eljutó híre, a régészek ásója nyomán előkerült leleteket adják, hanem azok az írók is, akiknek neve a város múltjával összefonódott.” (...) „Ok azok, akik a városról őrzött képet műveikkel alakítják és formálják.”

Weöres Sándor egyike az írók hosszú sorának, amely a városról őrzött képet műveivel alakítja és formázza. De ez a mondat fordítva is igaz: a város színei, hangulatai fellelhetők Weöres Sándor műveiben és azt gazdagítják, színesítik. Tüskés a Weöres Sándor Pécs-élménye fejezetben ezeknek a színeknek és hangulatoknak a leltárát adja Weöres írásainak segítségével.

Ezt a munkát az az elképzelés mozgatja, hogy „Weöres Sándor költői költő, létállapota a költészet. A legkisebb benyomás is verset fakaszt belőle, minden eléje kerülő jelenség költészetté lesz műhelyében. Némileg frivol hasonlattal: ha szúnyog csípi meg ujját, nem vér, hanem vers fakad belőle”. Tüskés ezeket az ihletet segítő pécsi benyomásokat kutatja, amelyekből érezhetően költemény sarjadt ki. így lesz a Hideg van kötetben olvasható Groteszk ihletője egy kórházi kezelés, a Hanna (1942) című versnek pedig „a költő pécsi unokahúga, az egyik Blaskovich lány”. Az éjszaka csodái (1940) „a költő pécsi életének reális mozzanataiból, egy cégtáblán olvasott névből és szövegből, létező személynevekből és környezetében található ismert figurákból a lírai kifejezés egyetemes érvényű látomását, az éjszaka csodáit »teremtette meg«”.

Külön csoportot alkotnak a „pécsi tárgyú portré versek, illetve köszöntő versek”: a Várkonyi Nándornak ajánlott két költemény, A benső végtelen, Disz- szonanciák, a Lovász Pálnak dedikált Alom a régi Pécsről vagy a Csorba Győzőt köszöntő versek. (Csorba Győzőnek, Győzőnek, Csorba Győzővel hatvanévesek lettünk).

Tüskés Tibor ezekkel a példákkal az alkotás folyamatát próbálja meglesni, ,fiiképpen születik Weöres Sándor műhelyében” a pécsi élményből a vers. Igyekszik megörökíteni a versformálás folyamatát, ihletének természetét, a szavak mérlegelését.

A hetvenes években minden szólítás, amely Pécsről érkezik „visszhangot kelt” Weöres költészetében. Négysoros epigrammát rögtönöz a Pécsi Nemzeti Színház működésének 75. évfordulójára, a Csontváry képeiből rendezett állandó kiállítás pedig disztichon írásra serkenti. Ezek a versei jobbára futamok, improvizációk, rögtönzések, de jótékonyságukban, alkalmiságukban is jól mutatják, hogy a költő változatlanul érzékeny a város szólítására, a Pécsről érkező impulzusokra”.

Tüskés ebben a fejezetben jobbára csak felsorolja „a Pécsről érkező impulzusokat”. Ebben segítségére vannak a naplórészletek, versek, levelek. Minden érdekli, és nem tesz különbséget a különböző dokumentumok között. De sajnos annál többet nem tudunk meg Weöres Sándor Pécs élményéről, mint hogy műveinek nagy részében felfedezhetőek a nyomai.

563