Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - Tornai József: Tű a szénakazalban

össze a keresztény középkorral. Kellő támogatást kapott volna a zsidó nép a nekilendülő mohamedán hódítással szemben is.

Nem így történt.

Megjelent a történelemben egy folytonos tragédiáktól szenvedő nemzet, mert Abrahám és Mózes után a legnagyobb tanítóját nem tudta követni. Vagy éppen Abrahám és Mózes volt az oka, hogy a judaizmus megmaradt egy vi- szonylag/látszólag kis nép megtartó erejének. íme az örökké tartó dráma: egy nép és vallás vergődése a nagy vallásrendszerek, országok között.

Visszatérés. Egyre nyilvánvalóbb: a sokat dicsért konzervativizmus nem jelent mást, mint vallásosságot és visszatérést a XIX. századi nemesi jellegű magyar liberalizmushoz. Pedig sem ez a vallásosság, sem ez a liberalizmus nem volt képes túllépni azt a szinte teljesen érzelmi indíttatású politizálást, mely az 1849-es, az 1919-es, és végül - igaz más módon — az 1956-os rossz politikai döntéseket okozta. Politikai elitünk tehetetlenné vált, amikor ezt az emocionális hagyományt, indulati késztetést és víziót a macchiavellista ésszerűség kegyetlenségére kellett volna átváltani. Természetes és merész indulatoknak engedelmeskedtek: az egész ország ezt várta, ezzel értett egyet. De ez az, ami ilyen nép esetében éppen az ellenkező eredményre, vereségre, jóvátehetetlen történelmi távlatú depresszióra vezet. Kossuth 1849-es trónfosztó döntése éppúgy elemi hiba macchiavellista szempontból, mint Károlyi hatalomátadása a dilettáns kommunistáknak, vagy Nagy Imre kilépése a Varsói Szerződésből, meg a semlegesség kinyilvánítása. Nálunk még nem született olyan fagyos lelkű/agyú politikai vezető, aki illúzióinkat brutálisan lehűtötte volna. És ha ezután sem akad ilyen, megint siránkozhatunk. Nem tanultuk meg, hogy igaz: látványos hősiesség fejjel a falnak menni. A szörnyűség csak az, hogy ettől a falak még nem omlanak le. Sőt, mindig nagyobbak lesznek.

,A tudás társadalma”. Buddhát, a reformert éppúgy elutasította a hinduizmus, mint hatszáz évvel később Jézust a judaizmus. Az archaikus görögség túl tudott lépni hagyományos, saját vallási világképén s elfogadni az új tant, a kereszténységet.

És most?

Vallási újjászületés következik vagy még szekulárisabb korszak? ,,A tudás társadalma” megfér-e a hívők tömegével? A természettudomány meg a technika eredményei nélkül nem maradhat fönn a máris hatmilliárdos emberiség. Mi lehet ebben az egyre nagyobb magfizikai, genetikai, biológiai, csillagászati távlatokkal és eszközökkel kutató civilizációban a hagyományos hiedelmek sorsa?

Lehetséges-e olyan világ, ahol ez az ellentét nem rendeződik?

Napoleon-film. A borogyinói csata után. Moszkva égése, oroszok, franciák szenvedése: Napoleon eltorzult személyiségének szomorú képe. Csak a tébollyá fokozódott hatalmi vágy vihette ebbe a hadjáratba (mint a spanyolországiba is). Sebesültek és halottak tömegét látom; sírást, nyögést, könyörgést, lovak halál543