Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Apáti Miklós: Tessék mondani, ez prózavers?; Egy levélboríték belseje (versek)
Egy levélboríték belseje Én bennem sok jó szó volt, közöttük néhány nagyon szép is: mit tagad jam, szinte szerelmes lettem a hasamba bújt levéltől. Most üres vagyok, eldobható, talán a pontos cím a hátamon megőrzi személyem kis ideig. Láthat, ki lát, s nem csupán feketén-fehéren. Kissé rózsa színű vagyok, de mégsem halványlila. Ez fontos lehet még. Gondolom, nő írt belém, egy nő, akit talán én sem ismerhetek. Igaz, egyetlen sort sem láttam, csak hosszú körmüket, talán jobb is így, a körmön át szeretni őket, különösképpen azt az egyet, őt. Jobb így szeretnem. Látva megcsalódhatnék a szeme, a haja szín ében, az is lehet, hogy eláll a füle, mint bennem a sok szó. Nem panasz: de megint írnak reám, nem fáj, e férfi keze nem nyom, a tinta lazán jön, paca nem rongálja létem. Igaz, szét vagyok tépve. Hasznos lehetek-e így? 503
