Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Holdosi József: A falu szívéből számkivetve
Bábi nyányi a „tudós” öregasszonyok Vajda nem volt a CIGANYUTCÁban, az öregek a meséket, mítoszokat élték meg a Cigánydombon, így szükségszerű volt a bölcs öregasszonyok jelenléte, akik az utca erkölcse fölött őrködtek, akikhez tanácsért lehetett fordulni, ítélkezési joguk nem volt, erre felhatalmazást nem kaptak, bár igényük sem volt rá. Ok ismerték a gyógyfüveket, gyógyították a betegségeket, mivel az utca elzárt volt a falutól, orvosok voltak, de rájuk hárult a lélek gyógyítása is. A többre hivatottak, a „megváltók” sorsának tudása, megértése, tanáccsal ellátása, noha tudták, hogy azok sorsa a magukra maradás, a ,koronás kígyós” halál lesz. Ezt építettem bele a Kányák című regényembe. ,A Kánya ház előtti szelencebokorhól kicsúszott egy haldokló koronás kígyó, végigcsúszott a hídon, be a ház küszöbéig, koronás fejét nekikoccantotta az ajtónak, és némán kimúlt." (Kányák) Ok a világ tudói, Bábi sajátos tűzhalála már a világégést, a cigányság világháborús halálát is megelőlegezi. ,fli csak, mekkora tűz van, égnek a házak, ropognak a gerendák, talán még a gyerekek is bent égnek, ezek a szép festett kerítések, a sok dísz az udvaron, ég a saláta, a paprika, a paradicsom, az uborka, ez ám a tűz. Futnak ki a házakból a szerencsétlenek, hiszen ég a hajuk, az arcuk csupa láng, kiég a szemük, mit bámultok, elégtek, hát nem érzitek? Miért nem segít rajtuk valaki? A madarak is égő szárnnyal röpködnek, a felhők üszkösek, te jó isten, micsoda tüzet gyújtottál, küldj esőt, mert elég a világ! Gyorsan haza, mert eléri a tűz az utcát is!” ,A fáklyát a gyerekek vették észre először:- Nézzétek, mekkora tűz van ott, és lépeget is! Körbetáncolták, énekeltek neki: Tűz, tűz, tűz, de szép ez a tűz Tűz, tűz, tűz, de szép ez a tűz- Meneküljetek, ideér a tűz, ég a falu, a madarak, a felhő, a házak, a kerítések! - szólalt meg gyenge hangon a fáklya." (Kányák) Mítoszok az utcáért „Valami baj van”-ra válaszul jelennek meg a mítoszi alakok. Céljuk a megbomlott világrend helyreállítása, ezt megteszik még egy emberért is, például a folyóba fúlt Csorba feleségéért. ,A közeli Várkertbe járt rozsét szedni. Kis tisztásra hordta ki a fát. Mikor egy télire való meglett, összekötözte, és a hátán hazavitte. Egy alkalommal, épp ki akart lépni a gallyal a tisztásra, az összegyűjtött rőzse mellett hason fekvő mezítelen fiút vett észre, lehetett úgy tizennégy éves. Fák mögül figyelte a fiút, a fiatal testet, gyönyörködött szép vonalaiban, porcikáról porcikára végigtapogatta szemeivel lágy domborulatú fenekét, hosz- szú combjait, formás lábszárát. Égett a figyeléstől a melle. Csorba első csókjait érezte rajtuk, fájdalom hasogatta kiszáradt csípőjét. Lassan addig jutott, hogy 52
