Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Viola József: Gúzs az íróasztalon
Mi a sors? Az a dialektikus dinamika, amikor a létezés s ebben a szubjektív vagy objektív létező (ember, állat, növény vagy tárgy) összekoccan a tárgyilagosan ható léttörvényekkel. Érdekes bonyolult jelenség, hogy az ember, aki egyrészt mint szubjektív létező szenvedi az objektiven ható sorsot, mégis képes arra, hogy egy másik szubjektív létezőre objektiven ható sorsot kényszerítsen, mint amilyen a házasság, az elgázolás és így tovább. Fokozza ezt a bonyolultságot, hogy egy objektív létezőnek, például a szalmakalapnak is lehet a szubjektív létezőhöz hasonló sorsa: elég, elszakad, belerúgnak. A sors minőségileg ma se változott. Ma is olyan, mintha néha igazságos, néha igazságtalan, hol jóakaratú, hol rosszakaratú lenne, márpedig se nem ilyen, se nem olyan, mindenesetre változatlanul jellemzi a szerencse „forgandó kereke”. Egyesek szerint a sorsot, mint olyant, megsemmisíti az agyonaposztrofált szabad akarat, az önhatalmú emberi cselekvőképesség. Csakhogy az emberi akarat lehetetlenségét például Schopenhauer is bebizonyította egy mé- lyenszántó tanulmányban, s én azzal egészíteném ki, hogy az embernek szabad akarata legfeljebb akkor volna, ha egyrészt önmagától, másrészt a világtól - vagyis a sorstól - függetlenül cselekedhetne. Erre azonban képtelen. Én a „szabad akaratommal” megvettem az írógépet, de voltaképpen a sorsnak engedelmeskedtem, mert az objektiven ható léttörvények megszabják ma már az író számára az írógép tartásának szükségességét. Aszakállnövesztés és sza- kállviselet látszólag szabad akarat, de voltaképpen ugyanúgy a sorstól függő cselekedet, mint bármi egyéb. Egy unt meghatározottságból akar kibújni a létező, de úgy bújik ki, hogy belebújik egy másikba. Szakít egy okozattal és egy másiknak engedelmeskedik. A sorsnak ez a mindenbe beleavatkozása, mindent valami cél felé terelése kizárja az ember számára a felismerés és a választás lehetőségét. Azt hiszi a balga, hogy szabadon választhat háború vagy béke, leszerelés vagy fegyverkezés kérdésében, hogy vállalhatja azt vagy ezt, harcolhat érte vagy ellene. Márpedig itt is ijesztő vagy vonzó okok kényszerítik választásra vagy vállalásra, küzdelemre vagy belenyugvásba. A szabad akarat gyerekes dolog. Olyan, mint amikor a kisgyerek a sofőrbácsi keze mellett megmarkolja a neki nagy kormánykereket a parányi kezével, és elhiszi, hogy ő forgatja. Hogyne hinné! Hiszen halad a gépkocsi. Ha nincs szabad akarat, akkor viszont van kiszolgáltatottság. Ha kiszolgáltatottság van, akkor viszont nincs véletlen. Hogy is lehetne, ha az objektiven ható léttörvényeknek engedelmeskedünk mindig, pillanatnyi kiesés nélkül. A sors tárgyilagossága különben az összes működésen kimutatható. Jellegzetesen érzelemmentes. Nem hat rá fohász, szitok, könny, ígéret, jajszó. Kíméletlennek látszik, pedig csak szánalma nincs. Nem ismer részrehajlást, kivételt. Akinek pusztulnia kell, elpusztul, akinek gyógyulnia, meggyógyul. Akinek rossz írógép jut, rosszat használ. Vannak, akik napról napra Jellázadnak” a sors igája ellen. A ma embere ideges és megőrjíti az a tudat, hogy determináltan kell cselekednie, és rá46
