Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Beke György: Cserna vizén zúg a malom

- Aránylag náluk is éppen csak hogy...- Alpestesi szokás lett a kevés gyermek?- Kinek szülessék, ha a fiatalok nem házasodnak? - háborog, s nyomban megértem hirtelen dühét, amikor hozzáteszi, hogy az ő tulajdon fia is, Csaba, már betöltötte a harminc esztendőt, de hiába biztatja a család, nem akar megnősülni. Bíró István leánya annak rendje-módja szerint férjhez ment idejében, Kallós Ái-pád hunyadi főmester a férje, de ez a Csaba, aki az oxigéngyár technikusa, legénykedik még.- Víg természetű bizonyosan...- Nem lehetne ezt mondani. Csak éppen... Kérem, Alpestesen harminc- nyolc esztendős öreglegény is van. Csanádi László. Harmincévesek meg egy egész sor, a Farkas fiúk, a Demeter fiúk, a Zudor fiúk... Kinek legyen gyermeke, ha a fiatalok nem házasodnak?- Ez valamiféle járvány maguk felé?- Eltalálta. Járvány. Régen a szegénységre is megnősült a fiatal. Majd csak lesz valahogy alapon. Most azt kérdezik: „Mire nősüljek?” Tudja, kik kérdezik? Jól kereső technikusok, szakmunkások. Mint az én Csaba fiam... Hazahozzák a pénzt Hunyadról, nézze meg, milyen házak épültek csak ebben az utcában. Áz enyémet is megnézheti. De maholnap üresek lesznek a szép házak. Gyermek nincs, mert valamire várnak ezek a fiatalok. Autóra, sült galambra, mit tudom mire. Járvány ez, igaza van. Olyan igényesek lettek, hogy azt se tudják, mi az igényük.- A tanítók, tanárok például nem segíthetnének ezen a bajon?- Azt hiszi, hogy hallgatnak reánk? Azt mondják, hogy kinőttek már rég az iskolából. Mikor a Petőfi-ünnepségre készültünk Vajdahunyadra, csak az apró gyermekeket tudtam összegyűjteni énekelni.

Bíró István a kapuja előtt áll, az ingázók utcájában. Jómódú házak az egész utcában, rektor uram háta mögött is szép porta, téglaház, nagy ablakok, az udvaron járda, betonkockákból, a ház mögött disznóól, bent fürdőszoba, városi kényelem és falusi nyugalom.

Mégsincs a ház gazdájának arcán egyetlen meleg vonás, elégedettség. Fáradtnak tűnik és szomorúnak...

Itt vagyunk a könyvtárban, a 6-os számú iskola emeletén. Zudor Endrét sokan váiják, úgy látszik, lassan sétáltunk el ide, meg-megálltunk közben, kitérőkre a múltba és a jövőbe. Zudor gyorsan kiszolgálja a könyvigénylőket, egyik-másik gyermektől megkérdezi:- Édesapádnak viszed ezt ugye?- Mondta, hogy ő is elolvassa szívesen.

Vajdahunyadon a „nagy” könyvtárban is szép számmal vannak magyar könyvek. De egyik-másik kohász egyszerűbben oldja meg: a fiával, a lányával az iskolából hozat magának olvasnivalót. Zudor Endre még ajánlja is, hogy melyiket vigye inkább apjának, anyjának a gyermek. Szabálytalan? Az lenne szabálytalan, ha a város magyar kohászai vagy háziasszonyai vagy takarítónői (szép számmal vannak ők is) nem olvasnának.

Öt könyvesbolt van a városban. Mindegyikban árusítanak magyar könyveket, ha nincsenek is szétterítve az asztalokon. (A főtéri üzletben egy sarokpolcon szoronganak.) Dehát úgy látszik, nem kell reklám - másként a köny446