Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Beke György: Cserna vizén zúg a malom
Talán éppen az egyik ilyen hazaruccanása idején írhatta Ányos Pál barátjához címzett versében: Szűnjetek már ércből ordító mennykövek, Királyok játéki, pusztító eszközök! Térjen szelíd gazda vissza mezejére, Vigyen kénkő helyett jó trágyát földjére. Bizony, a bukolikák hangja ez, nem Balassi katonaénekeié. Huny ad a hadak országútja, s így már védekezésképpen is katonák földje volt mindenkoron. Arégi alakjába visszaálmodott várkastélyt, amelyet a kútfők már 1267-tól „Castrum Hunod”-ként emlegettek, aligha csupán a környező, oltalmazó hegyek kedvéért építették ide. A vár történetét jóval megelőzte itt a vasolvasztás története; a hajdani hunyadi lakók békében földművesek és vasolvasztók voltak, hadak idején katonák, akik békés szerszámaikat és hadi fegyvereiket egyképpen az itt található vasból öntötték maguknak. Messze földön híressé azután lett ez a várkastély, hogy Hunyadi János népeket összefogó győzelmes hadjáratokat vezetett a török hadak ellen, békés időkben pedig elképzelései szerint alakította tovább családi várát olyanná, amilyenné mostanában restaurálták, tiszteletben tartva a későbbi tulajdonosok, Bethlen Gábor, Bethlen István és mások módosításait is. (Erről a restaurálásról Bágyuj Lajos számolt be igen érdekes írásban a Korunk 1973-as októberi számában.) Hadi hagyományok vidéke volt Hunyadi János szülőföldje. A nagy hadvezérnek állítólag ma is élnek oldalági leszármazottai Csolnakos községben; Cseh Árpád nyugalmazott közgazdász, Vajdahunyad múltjának búvárlója ismeri őket, a csolnakosi Vajda családot, akik (noha ezt bizonyítani nem lehet) Hunyaditól származtatják magukat. Barcsay Ábrahám is a családi hagyományokat, a hunyadi nemesség szokásait követte, amikor katonai pályára lépett. De költő volt ő egész valójával és gondolkodó, akinek verseiben a felvilágosodás eszméi először jelentkeznek a magyar irodalomban. Piskin született 1742-ben, Nagyenyed kollégiuma nevelte, majd a bécsi testőrírók körében Bessenyei György és Báróczi Sándor barátsága tette a felvilágosodás hívévé. Korának egyik legjelentősebb költőtehetsége, idézem az irodalomtörténeti szintézisből, Mezei Márta és Pándi Pál munkájából: „Életművében a hagyományos versforma, ízlés és modor a felvilágosodás eszméivel, a zsarnokság gyűlöletével párosult. Esztétikailag értékes ötvözetét nyújtja réginek és újnak.” Ez a Barcsay Ábrahám egy időben volt hivatásos katona és Martinovicsék magyar jakobinus mozgalmának vezető egyénisége, az erdélyi titkos társaság szervezője (noha a vizsgálat során nem tudnak rábizonyítani semmit), császári tiszt létére a császári zsarnokság veszedelmes ellensége, akit csak felesége közbenjárása ment meg a börtöntől. Öregedő fejjel, ötvennégy éves korában végképp hazatér a hunyadi tájra, s tíz évet él még itt; gazdálkodik, szemlélődik, hangulatos, friss életképekben mutatja be a korabeli hunyadi szokásokat, nagy rokonszenvvel ír például a román lakodalmi ünnepségekről. A katonasors és a jobbágyélet alapos megismerése íratja meg vele erőteljes humanista versét, az Egy sebes katonának sóhajtása... címűt, amelyben annyira átérzi a jobbágy katonák lelki világát, hogy ő, három falu, Kisbarcsa, Nagy- barcsa és Alpestes földesura (miként nemesi előneve hirdeti) már nem csak 442
