Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Viola József: Gúzs az íróasztalon

Az asszony mereven bámul, mint a vércse.- Majd bolond leszek annyit adni érte!- Csak te lehetsz jó kereskedő, én nem?- Hát add el nyolcszáz forintért. Ha sikerül, tőlem is kapsz még nyolc­százat!- Veszünk egy újat. Csak ennyit mond halkan és sértődötten az asszony és feláll. A kölnije láthatatlan hullámokat ver a szobában. Orgona, állapítja meg az író. A vendégei elbúcsúznak. Eltelt egy év. Az író vásárolt egy vadonatúj csehszlovák írógépet. Valamivel jobban ke­resett. Sokévi fáradhatatlan kilincseléssel elérte, hogy az egyik mezőgazda- sági szövetkezet ellátja rendszeres fordítói munkával. Mezőgazdasággal kap­csolatos szakszövegeket fordít külföldi folyóiratokból. Ezzel megvan a havi 1800 forintja. A SIM-et felrakta egy szekrény tetejére porosodni. Beletörődött abba, hogy a nyakán marad mindörökre. Akkor látogatta meg Béldyéket a lakásukon. Egy alacsony házban laknak a Kőér utcában. Valamikor gyakori vendégük volt, az öreg Béldy Jónás halála után azonban eltávolodott tőlük. Az öreget öt éve temették el hatvanéves korában. A lakás azóta nem sokat változott. Talán valamivel tisztább lett. Az öreg Béldy szélütést kapott, és két évig bénultan hevert az ágyon. Ott végzett el mindent: az evést, a sükségét. Az író mindig lehunyt szemmel találta, és min­dig összezsugorodottabban, elaszva az állandó fekvéstől. Csak egy nagy sápadt homlok maradt belőle a nagy sápadtan kopasz fejen. Percek teltek el, mire súlyos éberálmaiból felocsúdott és felismerte a látogatót. De mindvégig felis­merte. Még most is tele van a szoba hátrahagyott műveivel. Szobor szobor hátán. A kisebbek asztalon, állványokon, szekrények tetején, a nagyobbak padlón, szobasarokban. Különös szobrok ezek. Férfi és női aktok ülve-állva-heverve, egyedül vagy párban s csoportosan. Szobrok, amelyek nyakára órát faragott- mintázott fej helyett az öreg Béldy. Szép, kerek számlapú órát mutatókkal, és ezt keretezte a kő- vagy agyaghaj, a bronzot nem is említve. Példaképe Medgyessy volt, ez meglátszott a figurák tagbaszakadt megformálásán. Az egyik meztelen női szobron két régi vekker domborodott emlő gyanánt a fej­órán kívül, stilizálva ugyan, de mégis szabályosan. Az egyik 7 óra 15 percet mutatott, a másik kerek 11-et. Az óraszimbolika teljesen világos. Ezt a vilá­gosságot csak hangsúlyozták a szobor sietős, rettegő rándulásai, kontraposzt­jai. Az öreg Béldy tömör akkordokat játszott az emberi lélek valamennyi húr­ján egy illusztrátor pontosságával. Az asztal körül ülnek a szobrok karéjában. A fekete ruhát viselő Béldyné feketéscsészéket tesz az író és a fia, Ákos elé. Ákoson olcsó szürke öltöny, amit mintha kinőtt volna kissé.- Hogyan issza a kávét, Péter?- Egy kanállal elég lesz. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom