Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Varga Virág: Testkönyv
donságai elszakíthatatlanok a jelenlévőségtől, annyiban is mint nem leírandó, lejegyzetelt, köz-szemlére tett írás, amely a további népszerű szövegkiadások alfája lehetne. 10. Ilyet mint te százat tálalok, s minden léptemre jut, utcasarkok köpdössenek le, gyomrok dohos tartalma hulljon fejedre, légyen ez méltóságod! A köveket rugdosó gyerek is jobban becsüli áldozatait ahogyan téged én, megfizetsz álnokságod miá, átfájok, szaj- la, átfájok, jobban sebesít, mint felduzzadt szemöldökcsontod, hogy könnyűnek találtattál, mert viszonylag megméretett álnokságod is. Olomnehezék. De nem szerelmi serpenyőben, szajha! Áruló nyelvedet kutyákkal zabáltatnám föl, vizeldék csempéje glóriázzon, földre szorítom tisztulni bűntől nehezült koponyádat! A bűnbánó megalázkodik Isten előtt. 11. Tadom, bűneim előszámláltattak, szállók mint füst, oly könnyű vagyok mostan, vétkeztem gondolatban, mely tetteinket előzi, nyurga vagyok, szállók és az eget is piszkossá mosom, de hidd, eliramlani nem tud, ki igazán szeret, sújtson kezed kalapácsa szemgödrömbe, könyvem felhuzatolt felszínét szaggasd meg, hogy belémarjon karomba, hulljon fogaimra kalapácszápor, ékeim enyészetnek játszva dobom, csak ne vesd meg testem, és ne légy köteles hinni, hogy kit a gondolat hulláma dobálni kész, hajós nem állt még viharnak ellent. Védőbeszéded hasztalan, selejtezett bőrödet másnál vidd vásárra, ha akadna még könyvkereskedő, aki vételezne téged, annak is megsúgnám, miféle beszerzési jegyzőkönyv áll testeden felírva. S most mi következik? Szemeidet örökké befelé figyelni kötöm. Fényes életre vágytál? Világosodj, világtalan! Nem kívánhatod tőlem az iszonyatot: magad magamtól védjem. 12. Atestírás több mint jogfilozófiai és történelemtudomány. Atestszöveg csak bensősége révén íródik, nem nevesíti története szereplőit, habár a test létrejötte után maga is beíródik könyvekbe, a születés pillanatától kezdve jelzik ittlétét különböző írások. De ez nem azonos személyes élettörténetével. A levelezés áll legtávolabb az író személyétől, sohasem tudhatni, milyen módon akarta elrejteni magát az író. A címzettel való távolsága megengedi számára a túlzást és a kicsinyelést. A levél csak akkor történelmi dokumentum, ha a történelem alkotója az utókor lesz. Egy testi fenyíték által kicsikart vallomásnál csak annyiban máslétű a levél, ameny- nyiben az erőszakot elkövetők mi magunk vagyunk. Kedves Barátnőm! Ne hidd, hogy Kedvesem nem részesít az illő elbánásban. Ügy érzem, megér demlem. 13. A történelem, ha képekben beszél is el, sohasem lehet intim, az adatolás és a testeket ért roncsolás megmutatása az ismeretlenségbe való visszalépésként értelmezhető. Ha viszont belevonódunk a történetbe magunk is, eleve válaszként kell léteznünk, a felszólítás azonnali megoldást igényel. Atestszöveg világban-benne-léte éppenséggel nem old fel bennünket a test etikája alól. Nem történt semmi, hidd, bocsáss meg, bocsáss meg, ha el is kívánkoztam pillanatra mellőled, ellépni tőled soha nem tudtam volna, csak minap láttalak meg, csak minap, elszakadni képtelenség, ne küldj el, ne küldj el. Sínek vaspárja vonz, hogy életem megint egyenesbe 424
