Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Viola József: Gúzs az íróasztalon

Erős a kölnije, véli az író. Hogy ne érződjék a formalinszag?- Mivel kínálhatom meg?

Az asszony hallgat. Kutter válaszol.- Semmit se kér. Epés is.- Sajnálom.- Hát hogy vagy, öregem?- Kösz’ szépen, megvagyok, és te?- Ugyanaz tökben.- Hol melózol most?- A Tefunál.- Mint?- Mint kocsikísérő. És te, öregem, mit csinálsz?- Kendőt festek.- Még mindig? Mennyit szedsz össze vele?- Mikor mennyit. Háromszázat, hatszázat.

Miből van ez a kölni?- Én ezemégyszázat, plusz a mellékes.- Nem szólhatsz egy szót se.- Tiltja is a jólneveltségem. Mi van az írás frontján?- Szívós ellenállás, mondhatnám: zárótűz.- írsz valamit?- Mindig írok vagy gépelek.- Most például?- Most gépeltem le Ionesco Az orrszarvú című drámáját. Három éve fordítottam.

Lila illatú.- Te tudsz franciául?- Szótárral.

Az asszony unatkozik. Hát persze. Nem ő a téma. Nagyon fiatal még. Huszonegy-két éves lehet.- Na és mire jutottál?- Semmire. Elkéstem vele. Marczinkó Lajos is lefordította velem egy időben, és az övét meg is jelentette az egyik folyóirat.- Szüleid?

Megöli majd az unalom a gyerekét, állapítja meg az író, az aszonyt félszemmel figyelve.- Megvannak. A tieid?- Ok is megvannak.

A férjvendég meglátja az írógép dobozát az íróasztalon.- A régi még?- Az.- Használható?- Igen.- Nem adod el?- De. Csak nem akarod megvenni?- Ha jó, miért ne?- Minek neked?- Nem nekem kell, a feleségemnek.

40