Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Czakó Gábor: Ádáméva

Gusztáv professzor is látta a jelenetet, mi több, részt vett benne a társadalomtudományok doktoraként. A pogácsaképűt a tévéműsor előtt hírből sem ismerte, valami írófélének mutatták be. De könyvét sosem látta, a többiek sem. Talán a szerkesztő takarító-legényének az ángyikája ajánlhatta, hiszen a hivatásos vitabajnokok mellé mindig beültettek valami autsidert az utca embere gyanánt, s akiből hülyét lehetett csinálni következmények nélkül. Zugíró, viccelte a pasasról B. akadémikusnak, a Politológiai Intézet igazgatójának. Elég hangosan, hogy az illető hallja. B. akadémikus ajka bal sarkát mosolyra rándítván jelezte, hogy érti a humort, s szintén tapasztalt hátvéd lévén egyetért azzal, hogy az ismeretlen csatárokat rögtön a meccs elején figyelmeztetni kell néhány alapos bokán rúgással. Az ilyesmi a jóindulat megnyilvánulása.

Már húsz perce rágták az ,Átmeneti korunk társadalmi zavarai” címkéjű gittet. Unták, de mi egyebet tehettek volna? Normális éjszakákon némi dühös szóváltást kellett imitálni, amíg az egyik helyszínről a másikra kapcsoltak, de most a sűrű füstköd megvakította az amúgy éjjel is látó kamerákat, így a road shawról élvezhetetlen maszat érkezett a keverőasztalokra. Szóval unták a szövegüket, a kameramanók hortyogtak, a hirdetők visszavonták megrendeléseiket, amikor az addig sunnyogó pogácsaképű váratlanul magához ragadta a szót. Hagyták, s töltöttek maguknak kávét, Gusztáv professzor rumot is osztogatott hozzá a lapos ezüstpalackjából. Az ipse pedig azt fejtegette, hogy a helyzetben nincsen semmi meglepő, hiszen egyenesen következik Gazdaságtársadalom törvényeiből és céljaiból. A Föld lakossága elsöprő többséggel megszavazta a mefisztói alku megkötését, a szellemi törekvések törlését, a gazdaság korlátlan növekedésű rák-üzemmódját, az érdekmaximálást, a művészetek, a vallás, a kultúra, az erkölcs, a család és a nemzet fölszámolását, az összes egyén és csoport állandó szembenállását.- Én ugyan nem — ásított közbe a műsorvezető.

A zugíró komoly pillantást vetett rá. - Neem? Önnek ne volnának vadásztársasági érdekeltségei?- Kérem - B. akadémikus fólébredt - mi itten nem személyes, hanem elvi vitát folytatunk.- Ezt úgy tetszik érteni, hogy össze-vissza karattyolunk, és véleményünket nem vállaljuk? - kérdezte a zugíró.- Kinek mi köze hozzá, hogy mit vállalunk, és mit nem?- Önnek, akadémikus uram, önnek van hozzá köze. Mert ha ön elhatárolódik saját véleményétől, magyarán folyamatosan hazudik, akkor bizony ön föl fog oldódni a mefisztói alkuban.- Megáll az eszem!- No, az is roppant veszélyes.- Igyunk inkább rumot, kollégák - javasolta békítői eg Gusztáv professzor. A pogácsaképű elfogadta a kínálást, és egy nyeléssel megsemmisítette a rumkészletet, majd ütemvesztés nélkül áttért a pszichológiai analízisre.- A légköri, fizikai, biológiai katasztrófák fenyegetése jelentéktelen a lelki éhínséghez képest. Figyeljék meg akármelyik vadászt odakünn. Csupa izom, drága ruhák, pompás fegyverek - a zömük nem is hallott arról, hogy volna

410