Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Czakó Gábor: Ádáméva
sztaniolt, belül is annak bizonyult, aminek kívül látszott; barna étcsokoládé félgömb, tetején csokigyűrűcskével.- Tessék! Marie-Therése visítva elhárította.- Meg ne edd te se!- Ugyan, finom! Kóstold meg! Marie-Therése visított (12 szó) és hátrált. A professzor bedugta a konyakmeggyet saját, szőrrel körüldudvásodott szája lyukába, s jóízűen elmajszolta. Marie-Therése a fészerhez rohant, előcibálta a létrát és a kőfal legmagasabb pontjához támasztotta. Fölmászott és üvöltött.- Hol a (7 szó) van itten (2 szó) cukrászda? A professzor utána kúszott. A kőfal tetejéről kilátás nyílott a szélrózsa valamennyi irányába. A kert ovális, zöld szigetét körös-körül sárgás-barnás-szürkés sártenger ölelte körül. Sehol egy út, egy fa, egy ház. Még a Testvérhegy, a Rókahegy, az Ezüsthegy is letarolva: a villák, az erdők lent a völgyekben, sok ölnyi föld alatt. A folyó medrében sötét iszap hömpölygött, kitépett fákat, bútordarabokat, fólpüffedt tetemeket sodort. Túloldalán a Nemzeti Stadion helye körül tétován dülöngélt a négy óriás lámpaoszlop, a Tőzsdepalotává alakított bazilika egyszerűen eltűnt, a hidakból itt-ott néhány pillér dacolt a sodrással. Tehetetlenségből: alig várták, hogy elpihenhessenek végre a langyos áradatban.- Nyisd ki azt a (3 szó) szemed te (2 szó), hol a (7 szó) látsz itten (2 szó) cukrászdát?- Talán rosszul értettem. Meglehet, inkább kertészek - motyogta a tanár. A nő lemászott a létrán. A házban a puskát megtöltötte, nyakába akasztotta táskáját, tett belé egy marék lőszert, aztán nekiindult a kertnek. Átvágott rajta fölülről lefelé, majd jött vissza cikk-cakkban, keresztül veteménye- ken, csalánon, málnáson, ribizli-bozóton, sáron és patakon. Egyedül az üvegházon nem gyalogolt keresztül, de benézett a törött üvegszemek lyukain minden irányból, hogy nem lappang-e ott valami titkos cukrászda. A méhesnél visszahőkölt. A hosszú fogságból szabadult méhek táncolva zsongtak - ezek lehetnek a cukrász bérencei? A kert közepe táján, a keleti oldalon talált egy szőlővel befuttatott kerek lugast. Benne körben pad, a bejárattal szemben asztalka, azon ezüst tányér, rajta lefelé fordított kristály poharak, négy pohár, négyszögben - mosogathatták őket akár két perce, még csillogott rajtuk a pára. A négyszög közepén ólomüveg palack, üres. Falába metszve négy fura állat, melyeknek körvonalai az üveg nyakán tulipánforma virággá fonódtak. Leült a padra. Puskáját ölébe fektette, hátra dőlt. Lehunyta szemét, mintegy elrejtőzött szemhéja mögé, onnan lesett, s hegyezte a fülét: galambszárny nyikorgott a levegőben, kecske csámcsogott, a szilvafa friss hajtásait majszolta. Hatalmas tökvirágokon méhek nyalakodtak, otthonuk irányát a gyönge szél árulta el, amely a kaptárak felől mézes viaszillatot terelgetett a növények között. Fölpattant, puskáját vállához kapta. Sehol senki. Körülnézett, visszaült. Feje fölött az egyik oszlopon naptár függött. Hajtogatós, lapjain egy-egy 405
