Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 4. szám - Márfai Molnár Miklós: Az imaginárius olvasó

művét pedig alaposan kivonatolta Fülep a 60-as években, ahogy erről a kötetekben maradt kartonlapok tanúskodnak. De a könyvek között van Meister Eckhardt: Schriften und Predigten I-II. (Jena, 1903-1904.) című gyűjteménye is, mely már bizonyosan a tízes években Fülep birtokában volt, mivel A szegénységről címmel kéziratos fordítás rejtőzik a lapok között, és a bevezetésből az is kiderül, prédikáció céljára készült. Az írásvezetés és a tinta színe alapján pedig azt is megállapíthatjuk, 1916-1918 között keletkezhetett. Fülep írásmódja élete során többször is változott. A korai időkben nagyon szép, kalligrafikus íráskép jellemzi, ami azután lassan, fokozatosan változott át a szintén karakteres, ám igen nehezen olvasható írássá élete második felében. Ez, valamint a tinta, a papír elárulják a keletkezés idejét, mert Tolnay Károlynak a firenzei Casa Buonarottiban őrzött hagyatékában van egy Füleptől származó, annak idején kiadatlanul maradt, de biztosan datálható kézirata, mely A jövő nemzedéke címet viseli, és 1917 elején keletkezett.6 A két kézirat tehát a fentebb említett jegyekben szoros megegyezést mutat, ami eldönthetővé teszi, hogy Fülep közel két évtizedes lelkészi szolgálatát közvetlenül megelőzően készítette fordítását.

A könyvtár filozófiai gyűjteménye szintén igen tekintélyes méretű, közel ezer kötet számítható ide a négyezerből. Fülep Lajos életében mindig markáns volt a teoretikus, bölcseleti irányultság, hiszen 23 évesen Nietzschét fordított, 25 évesen filozófiai folyóiratot indított, és könyvtárában ott sorakoznak az 1960-as években kiadott filozófiai munkák is. Nyilván az állomány ezen részénél is azok a szerzők lehettek fontosak az egykori olvasónak, akiknek a művei nagyobb számban találhatók meg itt. Ilyen szerző Georg Simmel, akinek 13 kötete volt meg Fülepnek, közülük néhányat széljegyzetekkel is ellátott, mint: Die Religion, Die Probleme der Gesichtsphilosophie. Kierkegaard német nyelvű 13 kötetes összkiadása, mely a kolofon szerint hétszer látott napvilágot 1911 és 1933 között Jénában, szintén itt található, csakúgy, mint T. W. Adorno 1960-as években megjelent tucatnyi műve. Martin Heidegger 1929-es, hallei kiadású Sein und Zeit ja és a Hölderlin költészetét elemző 1955- ös, Frankfurtban megjelent kötete még további hét munkát fog közre, de a legterjedelmesebb huszadik századi klasszikus Fülep könyvtárának filozófiai részében Karl Jaspers 15 kötetével, az 1929-es Strindberg und Van Gogh-tói az 1936-os Nietzsche-monográfián és az 1952-es Nietzsche und das Kristen- tumon át az 1957-es Die grossen Philosophen I. kötetéig.

Egykori kapcsolatokra engednek következtetni az idegen nyelvű kötetek némelyikében található ajánlások. Az egyik legkorábbi Giovanni Amendolától, Fülep firenzei filozófus-barátjától való, aki La Volonta e il Bene (Roma, 1911.) című kötetének egyik példányát „A L. Fülep con amicizia, l’A.” bejegyzéssel ajándékozta Fülepnek. Szintén Amendola keze nyomát őrzi La Categoria (déllé categoric da Kant a női) című munkája, ahol még az ajánlás dátuma is olvasható: „6. IV. 1913.” Ez azért érdekes, mert az előszó 1913. február 26-i keltezésű, amiből arra következtethetünk, a korabeli olasz nyomdák nem tekinthetők lassúnak még az ezredfordulóról sem. A legkorábbi keltezésű ajánlott kiadvány egyébként a The Bibelot című angol folyóirat 1908 márciusi (XIV. évfolyam, 3.) száma, melyen a ,ßeven poems by Francis Thompson” cím fölött, a borítón tollal olvasható: „~Fülep~”.

Egykori tanítványának, Tolnai (a ’30-as évek közepétől Tolnay) Károlynak

358