Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Tüskés Tibor: A Sorsunk szombathelyi száma
a Sorsunk 1947. évi februári számában A liorvát művészet félévszázada címmel írt nevekben és adatokban gazdag, nagy tájékozottságról tanúskodó terjedelmes dolgozatot.) Ivan Mestrovic (1883-1962) 1947-ben 64 éves volt, és éppen ez idő tájt vándorolt ki Amerikába. Még tizenöt évet élt külföldön. Fodor Henrik írása az alkotói pálya csúcsán álló Mestrovié magyarországi recepciójának egyik korai, fölfedezésre érdemes, számon tartandó darabja: az igényesebb, könyv terjedelmű magyar nyelvű művészettörténeti méltatások majd csak jóval később, Mestrovié halála után jelennek meg. Fodor Henrik terjedelmes írása a témában jól tájékozott, elmélyült és művészi érzékenységgel bíró szerző munkája. Mestroviéról például azt is tudja, hogy ifjúkorában Zrínyi Miklósról verset írt. „Új igényű törekvése a nemzeti probléma meglátásában, erre való rábukkanásában van” - szögezi le írása elején. Mestrovié művészetének értékét és nagyságát a nemzeti jelleg és az egyetemes, általános emberi tartalom egységének megteremtésében látja, s mintegy Fiilep Lajos - akire név szerint is hivatkozik - művészetfilozófiájának (Magyar művészet) kategóriáit alkalmazza a horvát szobrászművészre. Mindenekelőtt a Mestrovic alkotásaiban érvényesülő kompozíciós elvet és mozgalmasságot dicséri. Fodor a szobrász horvát nyelvű fejtegetéseit is ismeri, és fontosabb alkotásairól is azok ismeretében beszél. A hat oldalas, apróbetűs tanulmány a szám egyik legértékesebb, ma is érvényes elméleti írása, a szombathelyi összeállítás kiemelkedő darabja. Nem tartozik szorosan témánkhoz, mégis úgy érzem, az írás szerzőjével kapcsolatban el kell mondanom a következőket: Fodor Henrik nevét Várkonyi Nándortól hallottam először még a hatvanas években. Várkonyi egy neki címzett borítékot adott ajándékba, a borítékon feladóként Fodor Henrik nevét olvastam. A boríték tartalma nyolc-tíz, levelezőlap nagyságú fotó volt. Várkonyi elmondta, hogy Fodor Henrik a második világháború éveiben, amikor a Muraköz Magyarországhoz tartozott, a Csáktornyái várban ásatásokat folytatott, és az ásatások során számos barokk kori, jórészt megcsonkított, magyar főurakat (a Zrínyi-család tagjait?) ábrázoló szobortöredék került napfényre. A fényképek ezekről a szobortöredékekről készültek. Ezt követően hosszabb ideig leveleztem az akkor is Szombathelyen élő Fodor Henrikkel, de újabb lényeges információkat nem tudtam meg a háborús években végzett Csáktornyái ásatásokról. Fodor Henrikkel kapcsolatom később megszakadt, ami ismerethez jutottam, azt két cikkben megírtam (Magyar Képes Újság [Eszék], 1981. 6. szám; Új Tükör, 1981. 19. szám), majd az említett fotóanyagot a jeles Zrínyikutatónak, Kovács Sándor Ivánnak átadtam: hátha ő többre jut a képekkel. Emlékezetem szerint egyik írásában később foglalkozott is a témával. Mindezt Fodor Henrik neve hozta emlékezetembe. Talán ez az apró „adalék” is jelzi, hogy egy-egy régi folyóiratszámban, egy-egy elsüllyedt szerző neve mögött milyen messzire vezető, sok szálú és színes történelem húzódhat meg... A szám immár irodalomtörténeti jelentőségű publikációja a két szerző, Pásztor Béla és Weöres Sándor nevével jelzett Holdaskönyv. A közléshez fűzött jegyzetében Weöres elmondja, hogy a tragikus sorsú, a háborúban munkaszolgálatosként eltűnt szerzőtársával még 1940-ben, amikor Weöres Pesten élt, közösen írták a verseket. A szeszélyes képzelet kapcsolta össze őket. „Úgy hajszoltuk a motívumokat, mint a szél a vízfodort, a lehullt lombot, a port”. Ugyanakkor a játékos, rögtönzött - Weöres szavaival: a gyermekkor képze339
