Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - László Zsolt: Szerelmes vers helyett; Város a láp fölött; Veletek vagyok a...; Menü; Földfogyatkozás (versek)
Veletek vagyok a... Langyos esőkben fagylaltot nyalok veletek vagyok Szilikonnal feszesre pumpált cicik között és a kórházak elfekvőiben is veletek vagyok amikor a királykobra saját farkába mar és előre megfontolt szándékkal csoszogok utánatok a kormolt korzón Mint aki türelmesen várja sorát a lámpásház fogadótei’mében mint aki berúgva érkezik meg egy röpgyűlésre úgy de veletek vagyok... A hitetlenek jurtáiban a rácsok mögött felejtett eszelősök könnyes vigyorában halk orgazmusodban lovak pofájába verhető zablával az örökös átmenet fényűző pompájában ahol kezet foghatna győző és legyőzött és a hitvány végletek csíráit okos hernyók járják körbe ott is veletek vagyok... ahol földig bólint a kútgém és a réteken fagy üvegszilánkjai ropogtatják a füveket Veletek vagyok a csontig csámcsogó csöndben nejlont és műanyagot áhító zöld csomagolásban a pizzériák digós aurájában megdöntött agy-művek feldöntött poharak lefejezett szobrok gipsz-kegyes éledésében fóltúrt sírok hullaszagában az át- és újraértelmezhető végvári tombolásban is veletek vagyok... Tompa fényt ásít az éjjeli lámpa és a szűk szobában fölsír tüdőbeteg kisfiam 316
