Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Viola József: Gúzs az íróasztalon

Pedig mindenről szót ejtettek, csakhogy szürkén és értelmetlenül. Kinek mi az apja-anyja, milyenek, hány a testvére, mi a kedvenc állata, színe, virága, ami azonban mind szegényes részletkérdés egy elsöprő' erővel indult kapcsolat sodrában. A lány még azt is megemlítette, hogy autójuk van. Az író meg még arról is beszélt, hogy bábjátékot szeretne rendezni, régi álma. Imádom a bábjátékot, mondta Beáta. Segítenél, kérdezte az író. Akár azonnal, mondta a lány. Számítok rád, nyugtázta az író, és nem tudott miről beszélni tovább.

Este, a program után se fordult kedvezőbbre az együttlétük. Mind a ketten az alvásra gondoltak fáradtan. A lány az óráját nézte. Erős északnyugati szél fújt.- Látom, fáradt vagy már.- Dehogy vagyok fáradt. Csak holnap egy órával korábban kell bemennem a Pénzverdébe.

Elege van, nem csoda. Az írót azért egy kicsit bántja az elszivárgó esély.- Nem fázol?- Nem.

Beáta büszkén kihúzza magát. Az író olyan, mint egy kóbor eb.- Volna egy kis kiegészítésem rólad, ha van még időd.

Beáta már a lakásuk kapuja felé tartott, most szó nélkül megfordul. Az író ennek örül is meg nem is. Belső ellentmondásai szünet nélkül sakkban tartják.- Szerencséd van.- Miért?

Megyünk-megyünk egymás mellett anélkül, hogy történne köztünk valami. Valami, ami több és szebb ennél, vagy ha nem, hát igazabb talán.

Voltaképpen nem is erről akar beszélni. Félő, hogy részvétlen őszintesége veszélyes vizekre sodoija.- Mire gondolsz?

A lámpák sárga fényköre mintha idegesen táncolna a szélben.- Te abba az ösztönosztályba tartozol, amit Szondi két essel jelöl. Egy nagy S-betűvel és az oldalán jobbról egy kicsivel.

Beáta rettenetesen figyel. Mire fog kilyukadni az író.- Terád az elfojtott férfiasság, a lappangó szadizmus jellemző.

A lány hallgat. Az író most ridegen pillant rá. Hát igen. Ilyen az őszinteség, de mégse kellene tovább feszegetni a kérdést.- Miből tudom?

Őrülten suhog a szél. Úgy csavarognak-tekeregnek a lombkoronák, mintha dühítené őket az erőszakos ölelés.- Abból, hogy a lábad kissé szőrös.

Nem is kissé, teszi hozzá magában.

A lányt nem érinti különösebben, amit mond. Nyilván tudja.- Te arra vársz, hogy megtámadjalak, hogy fütyülve erre a sok limonádéra, megtörténjen, aminek meg kellene történnie irgalmatlanul és minél előbb.

Beáta hallgat. Egyre reménytelenebb a helyzet. Az író egyedül érzi magát és erőtlen. Hideg mancsokkal motozza végig a szél, szinte beledermed.- Lamberto Gardelli.

Miért kellett kipakolni ezzel? Rászedettnek érezte magát? A csodálatosnak álmodott délután helyett barátságtalan, torz estére ébredt.

26