Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Műmelléklet

jelentős hangsúlyt kap a szobrá- szi kézjegy: az egymást sebesen követő „agyagpikkelyek” a megformálás frissességére utalnak, alia prima áll elénk a megmintázott fej - némi ideges sietséget sugallva (noha - természetesen - ugyanolyan alaposan kidolgozott, mint az „agyon” simogatot- tak, csiszoltak, reszeltek), az itt és most váratlanságát, élettempóját. Kiváltképpen szembeötlő ez a pályatárs Harasztiról (Édeske) vagy a művészettörténész Fitz Péterről készített portrékon, ahol a zaklatottságra utalás mintha mégis visszacsempészne valamit a pszichologizálásból. Haraszty esetében viszont egy pop-os Fehér László 1996, gipsz és aplikáció (plexidoboz) gesztus: a rézdrótból forrasztott

szemüveg jelzi az elidegenítés szándékát. Példákat a szemüveg karakterizáló szerepére tudunk még fölhozni: mind Weöres Sándor, mind a szeretve tisztelt mester, Vitt Tibor orrán ott trónol napjaik elengedhetetlen kelléke.

Gulyás plasztikai munkásságának rendkívül markáns szeletét képezik portréi, hiszen - utaltunk rá - a szokványos, többnyire unalmas portrézást képes átfordítani egy szenvedélyes formakeresésbe, anyag- és technikaproblémába, miáltal szoborportréi a saját arcát is egyértelműen megformálják. Olyan alkotót állítanak elénk, aki - úgy tetszik - önmagát is kutatja portréalanyai között, hiszen választásai elsődlegesen mégiscsak saját szellemi rendszerére, műveltségi-művészi eszményeire hivatkoznak. Már csak amiatt is, mivel a megbízatás hitelesen bensőjéből eredeztethető.

Fábián László

4