Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Gyürky Katalin: A szexus ösztönének mágusa
Igét és a testet elválasztották egymástól, egymással ellentétes tartalommal ruházták fel, így a család fikcióvá vált, vallási fény nélkül a lét titkos magja az emberben rothadni kezdett, és ennek eredményeképp az európai civilizációban éló'k csak passzív, névleges házasságot köthetnek. A passzív házasságban pedig, amelyet a vallási szent fény nem jár át, amelyben a fogantatást és a gyermekszülést is nyűgnek tekintik, sem a nő, sem a férfi nem boldog. Ez vezet a második, illetve a harmadik családhoz, amely Rozanov értelmezésében az úgynevezett vendégségbe járás fogalmával kezdődik: „Menj be bármelyik családba és megfigyelheted: egy kis idő elteltével az egész család feltartóztathatatlanul vendégségbe készül. Szükségük van pihenésre, pontosabban egymás kipihenésére már a családi élet kezdetén. Világos, hogy a család elfáradt, de ez fordítva is lehetséges, úgy, hogy a családtagok maguk várnak vendégeket. Hogyha azt mondjuk, hogy mindez teljesen természetes, tévedünk. Nézzük meg jó alaposan: a vendégség előtt és alatt a családban ingerlékeny légkör tapasztalható, a vendégség után viszont a légkör felfrissül, és két hétre, egy hónapra a családban ismét el tudják viselni egymást. De ez jellemzően a széthullás kezdete, amely szinte minden családban megtörténik, hiszen »a család barátja-, akivel a feleség a szabadidejét tölti, vagy a férj számára a második család a távolabbi fejleményét jelenti ennek a vendégeskedésnek a saját, unalmas család helyett. Nézzük meg figyelmesen, hogy mit keres a férj a második családban, és hogy miért keresi ezt minden esetben? Mindez - különös, de mindez érdekes is. A szépséget keresi-e, a fiatalságot? Nem mindig. De keresi az élénkséget, a nagyobb lelkesedést. Ebben van a második, harmadik család titka, a szoknyavadász aljassága. Mindez — a civilizációnk »zsiradéka«, amelyet, mivel szeretjük az embereket, szét kell, hogy szakítsunk. Nálunk nincs meg az aktív család, amely mindennek az alapja, nálunk soha nem volt meg a család sajátos ritmusának vallásos-aktív érzete - a titokzatosság, amely férjre és feleségre, valamint apára és fiúra, gyermekre és anyára tagolódik. (...) Az ösztönösség eltompult korunkban, elfáradt létezni, és azok között a vallási tanítások között, amelyekben ma hiszünk, a nemiség ritmusa szfinksszé válik.”:n S véleményem szerint ezeknek a problémáknak a feltárása során fog ösz- szeolvadni a korábban többször említett, a születés-halál-újjászíiletés hármasságát is magába foglaló, a természettel és Istennel való harmónián alapuló rozanovi panteisztikus látásmód a vallási alapokra helyezett, szakralizált szexussal. Ugyanis, amikor Rozanov a fenti idézetben arra utal, hogy a nemiség ösztöne elfáradt létezni, az ösztönösség eltompult, a szexualitás és a vallás egységes jellege, azonos volta miatt ez egyben a vallás elfáradását, el- tompulását - halálát is jelenti egyben. És ezzel a korábban említett életteli, illetve élettelen, vértelen vallás kifejezések is újabb, panteisztikus tartalmat nyernek. Ilyen értelemben Rozanovnál az életteli judaizmus egyben magának a vallásnak a születését, az Isten általi szakrális-nemi teremtés eredményét jelenti, és ennek a vallásnak az elferdített változata a vallás és a vallásos nemi ösztön élettelen, halott állapotát eredményezi, amely a kereszténységben nyilvánul meg. Rozanov erotikus nézőpontjából szemlélve a kereszténység valóban a vallás halott állapota. Hiszen véleménye szerint a fő keresztény érzés, amely nélkül nincs kereszténység: a szomorúság. Melankólia, magány, az egyedüllét érzete, kolostorok, imádság és könnyek, könnyek vég nélkül - ez 285
