Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Gyürky Katalin: A szexus ösztönének mágusa
tívumot illetően azonban - a Tatjána-ábrázolás megítélésével ellentétben — a két szerző között nem feltétlenül különbséget, hanem Rozanov részéről kiegészítést figyelhetünk meg a dosztojevszkiji koncepcióhoz képest. Mint az közismert, és ahogyan azt a szerző Tatjána iránti vonzalma is mutatta, Dosztojevszkijnél az önfeláldozó, mindenben a férfi javát szolgáló nő jelenti azt a személyt, akinek önfeláldozásán és hitén az új, fényesebb Oroszország felépülhetne. Persze, Dosztojevszkij szépirodalmi műveiben mindez sokkal bonyolultabb, hiszen mindezen jó tulajdonságok mellett ezekben a nőkben sokszor ördögi, démoni tulajdonságok is fellelhetők. Ez alól talán egy kivétel van, a Bűn és bűnhődés Szonyája, aki prostituált volta ellenére vagy talán éppen azért, csak a fenti pozitív tulajdonságokat egyesíti magában. És mivel Rozanov nem a szerelemre, hanem a szexualitásra koncentrál, számára az ideális nő szintén a prostituált, de ennek a prostituáltnak az odaadása, önfeláldozása nem elsősorban a lelki, hanem sokkal inkább a testi odaadáson alapszik, hiszen így tudja teljesíteni azt, ami Rozanov koncepciójában a boldogság alapja, vagyis a nemi eksztázist. Tehát Rozanov Dosztojevszkij prostituáltjának főleg lelkiekben megnyilvánuló odaadásához a testi odaadást is társítja.27 Ennek a szent prostituáltnak a mintaképét pedig ismét nem másutt, mint az ószövetségi világban, az egyiptomi szent prostituáltak viselkedésében találja meg: „Az örök asszonyiság, mint az emelkedett öntudat megjelenése egy olyan világos ősi tényen alapul, amit szent prostitúciónak nevezünk. »A szent egyenlő a prostituálttal« — olvashatjuk az egyiptomi Maspero írásában, a Kelet történeté ben. Hogyan lehetséges, hogy egy olyan mély és komoly népnek, mint az egyiptomiak, akiket minden ősi kutató és mai történész is vizsgált, jusson eszébe az, hogy a vallási értelmű szentet olyan különös létezőkre értse, akik határtalanul és feltétel nélkül átadták magukat a férfiaknak, vagyis a prostituáltakra? Mintha a szent nevet odadobnánk a Nyevszkij körül összeverődött prostituáltjainknak, ezeknek a satnya, mocskos, részeg, állatként káromkodó nőknek. De az emberiség előtt ez a két jelző, ez a két értelmezés áll: a »szent« — amelynek jelentése égi, isteni, és az az egyszerű tény, hogy »mindenkinek odaadja magát.« És az az ártatlan ember, aki ősi szemeivel nézett mindkét tényre, köteles volt ezeket egymástól elválasztani, vagy ezeket egyesíteni, tehát vagy azt mondta: a prostituáltak szentek, vagy azt: a prostituáltak nagy bűnösök! Képzeljék el, az első nép azt mondta: a prostituáltak szentek. Hogy lehet ez? Nem volt ízlésük, szemük? Nem volt ízlésük és semmit nem értettek az emberek jelleméhez?” — teszi fel a kérdést Rozanov és a továbbiakban kifejti, hogy miért értettek mégis mindehhez az egyiptomiak: „És, íme - a szent prostituáltak... Csak nagyritkán születik ilyen kivételes, különös leánycsecsemő, aki magában hordozza az örök asszonyiságot, hangjában megmagyarázhatatlan mélységgel, arcán ritkán látható megfontoltsággal. A hajuk, a szemük, a csípőjük, a hasuk - olyan, hogy az egyiptomi nőkre vetett első ártatlan pillantás után felfogjuk, megnevezzük, ünnepélyesen kiáltjuk, vagy inkább imádkozva suttogjuk: „szentek”! Maspero megállapította: az egyiptomi nők a legjobb családokból származnak, a papok és a híres hadvezérek lányai, akik elérve a kellő érettséget, odaadják magukat annak, aki akarja őket és annyi embernek, ahányan akarják, és így telik el sok év, de ez nem okoz kárt leendő házzasságukat illetően, mert amikor véget ér ez a szabad életük, szívesen nőül veszik őket a legjobb harcosok és a papok is.”28 283
