Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Marton László Távolodó: Száműzetések
Az utolsó négy beszélgetésre Magyarországon került sor, bezárult a kör. így jutottunk el a Symposion első nemzedékétől a legfiatalabbakig, Újvidéktől Veszprémig, egy látszólagos hazától egy látszólagos hazáig. Szügyi Zoltán (Szerkesztőbizottsági tag, 1980-1983)- Budapesti tájvers című versed a következő strófával zárul: ,A kérdés csak: Ki nesztelenül behúzta maga mögött hazája ajtaját, Istenhez közelebb zárta-e magáti” Egy év múltán van válaszod e kérdésre?- Ez a kérdés továbbra is kérdés marad - nem csak két év távlatából, de azt hiszem, hosszasabban is.-Egyáltalán megválaszolható?- Nem vagyok biztos abban, hogy a nyelv alkalmas kifejezőeszköz lehetne a válaszadásra: mintha ez a kérdés túlmutatna a nyelven.-A nemzedékeden belül rád volt leginkább jellemző a szülőföldhöz, a tájhoz való kötődés. Hogyan élted meg, hogy cl kellett szakadnod a hazádtól?- Pontosan ezt próbáltam megfogalmazni egy másik, A magad helyén című versben. Azáltal, hogy magamba zárhattam azt a tájat, azt a vidéket, azt az életet, amit éltem - azáltal, hogy ez mind belülre került, nem váltam meg tőlük, még ha ’91 óta Pesten élek is. Valamikor a pályám kezdetén írtam egy kétsoros verset a szülőfalumról, úgy hangzott, hogy „Szülőfalum büszkesége a kék ég”. Én mindig szerettem a vidéket, a tájat, a folyót, nekem inkább az emberekkel volt problémám. Ott is, itt is, máshol is. És sikerült átmentenem ide a természetet, egy hároméves szolgálati lakás használata után itt Kispesten, ahol élhetek, újra van szilvafám, meggyfám, az adai szedrem termett már idén - az első virágom ’95 telén az adai gumóból kikelt hóvirág volt. Úgyhogy a tájhoz, a vidékhez, a természethez való kötődés számomra nem a röghöz való kötődést jelenti, hanem éppen a felülemelkedést, a teljességet. Én sokadmagammal abba a helyzetbe kerültem, hogy a haza szétfoszlott felettünk. Az nincs, van egy másik, ami nem egészen az. Ez, amelyik befogadott - vagy kénytelen-kelletlen elvisel -, ez lehet a választott hazám, de bennem nem így merülnek fel a kérdések, mert abból igen nagy problémáim lennének. Én annak örülök inkább, hogy megtaláltam istent; s amikor eljöttem onnan, már úgy fogalmaztam, hogy szívem szerint a leginkább Isten országának az állampolgára lennék.- Ennek a beszélgetésnek a Symposion története szolgáltatott apropót. A Te életedből mekkora részt hasított ki? 253
