Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Viola József: Gúzs az íróasztalon
Kicsit nyammog az újragyűlő nyáltól.- Tudja, ez se véletlen. Ezzel a vacak masinával már minden megesik. Mért nem adja el? Egy mágneses csavarhúzóval kotorász az alkatrész után.- így olcsóbb.- Megvan! Albert sündisznó-szemöldöke felborzad. Diadalittas. Az író reszket.- Csak vigyázzon! Lélegzetvisszafojtva lesik, hogy piszmog kifelé a szerkezet börtönéből a csavar. Még egy centi. Na még egy kicsi... és koppanás.- Visszaesett! Az asszonynak ennyi elég. Feladja a szótlan gubbaszkodást, és utálkozva bekacsázik a szobába. Az ajtót magára csukja. A csavar kiszabadítása pedig kezdődött élőiről. Fél órán át: megvan, csak vigyázzon, és a csavar újra meg újra visszaesik. Az író eleinte dühében kivette volna Albert kezéből a csavarhúzót, utóbb már csak nyelt és nyelt. Nem számolta nyeléseit. Odahaza boldogan ül le az író az íróasztalhoz. Kétszeres az öröme. Csupán hatvan forintot kellett fizetnie, és használható a SÍM. Mit gépeljen először? Quevedót, fogja el az izgalom. Régóta melengeti keblén a nagy spanyol klasszikust, már csak azért is, mert úgyszólván ismeretlen Magyarországon. Az ő dicsősége legyen a megszólaltatása magyarul. Quevedo életműve vaskos és tökéletes. Abból is a legtökéletesebbre vetette magát, az aforizmáira. Lefordít egy kötetrevalót, és benyújtja valamelyik könyvkiadónak. Sok hiú kísérlet után is szívósan hiszékeny. Majdnem elszakad a papír, akkora indulat sodorja a gépbe. „Francisco de Quevedo y Villegas: Aforizmák”. Zörög az írógép, mint a lestrapált harckocsi. A hasonlat nem véletlen. Az író harckocsizó alakulatnál szolgált sorkatonaként, és pontosan emlékszik a lánctalpak csikorgására. A ragya rágja meg az öreg retikülöst! Lehet, hogy megcsutakolta a masinát, de a kenőolajat megspórolta tőle. Az író némi tűnődés után úgy dönt, hogy kétnyelvű lesz a kézirat. Ismerje a lektor (és esetleg a majdani olvasó) az eredeti szöveget is. „Grandes animos no emprenden hechos pequenos. Nagy lelkek nem vállalkoznak piszlicsár tettekre.” A piszlicsár magyarban sokkal jobb, mint a pequenos spanyolban. „La for- tuna pocas veces se desvia de los discretos. A szerencse ritkán hagyja cserben az éleseszűeket.” Kitűnő! „Para amigas es gran falta ser viejas. Para amigos, validad. Barátnőnek nagy hiba az öregedés. Barátnak minőség.” ,N° bay hombre más desdichado que el que nunca tuvo adversidad.” Szépen kopognak a betűk a papíron, most majd éjjel-nappal gépel és fordít. ,Nincs szerencsétlenebb annál, aki sose volt szerencsétlen.” Egy hónap alatt összejön a kötetre való. „Debemos aborrecer los vicios, no las personas.” Halvány a szöveg. Erősebben kell odaverni a betűkart! 19
