Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Pusztay János: Szibériai napló
máni kelléktárból is kiderül. A legfőbb sámánok sámánkoronája jelzi a közösség totemállatát, a homlokpánton a segítő szellemek szimbólumai találhatók. A sámándobon a háromrétegű világmindenséget a világfa köti össze, amelynek három pár ága az égi rétegeket jelképezi. A világfa a kozmikus arc tengelye is, szemei a Nap és a Hold. Adobveró'nek a rajta elhelyezett zörejkeltő fémdarabokkal az eksztázis előidézésében van szerepe. A sámán nyelvhasználata eltér a mindennapitól. Bizonyos dolgoknak, tái’gyaknak, jelenségeknek a sámáni nyelvben külön elnevezése volt, pl. ’kő’ a köznyelvben pú, a sámáni nyelvben dag, ’halott’ latar, ill. kaga, ’isten’ nőm, ill. lom, ’ember’ kum vagy kúp, ill. man vagy mun, ’dob’ (főnév) unva vagy nuga, ill. pingar stb. (Hasonló jelenséggel a medvekultuszban is találkozunk.) A szölkupok egykori totemisztikus elképzeléseiről árulkodnak az állatnevekből (medve, sas, daru) alakult nemzetségnevek (karal-kup ’daru-ember’, limbel-gum ’sas-ember’ stb.). ATim folyó mentén él a medve-nemzetség, amely a medvétől eredezteti magát. A Kety folyónál élő szölkup Medve-nemzetség egy erdei szellem lányának Icsa kultúrhérosztól született „medvebálványát” tekinti ősének. Azt mondják, a medve korábban ember volt. Ezért ma is érti az emberi nyelvet. Aki nem tett neki rosszat, azt nem bántja. A medve a család legfiatalabb tagja. Ha asszony megy a medve barlangjához, szégyelli magát, csöndben van. Még a két-három esztendős kislány előtt is szégyelli magát, csöndben van - ő a nővér. A fiút vagy férfiembert a medve bátyjának tartja, s ő a kisöccse. A medve gyorsan nő, az ember sok évig él. Amikor a férfi a feleségével a medvebarlanghoz megy, a medve meghúzza magát, nem zajong. A férfi azt mondja neki:,.Miért vagy olyan csöndben, hogyhogy nincs egy hangod sem? Ha vendégek jöttek hozzád, örülnöd kell.” Amikor golyókat ereszt a hasába, köpköd. Aztán, ha megölte a medvét, háromszor megkopogtatja a homlokát. A barlangból kihordja az almot. Korábban medvehúst nem ettek - bűn volt. Megnyúzták, zsírját megették, de a húsát a tűzbe vetették. Ha meglátják, hogy valaki medvehúst eszik, azt mondják: ,JEgy éhes varjú húst eszik.” Én most sem eszem medvehúst, még ha kényszerítenének is rá. Ebben a rövid szövegben megtalálható a medvekultuszra jellemző számos vonás: a medve az emberek testvére, rokona; a medve elejtése mint örömteli találkozás a rokonnal; a medvehús fogyasztásának tilalma; a tilalom megszegése esetén figyelemelterelés, a felelősség áthárítása másra (varjú). Gyűjtésünk során jegyeztük föl az alábbi mondatot: Nagyapám., ne csípj meg! Ezt a kullancshoz intézték, mielőtt beléptek az erdőbe. (A családi megszólítás végső soron a totemisztikus elképzelések tükröződése, ti. az ember a természetnek azon erőit, amelyektől félnie kellett, rokonának, ősének nevezte.) Szibériai kollégáim elláttak jótanácsokkal meg a helyszín követelte ruházattal. Külön felhívták a figyelmemet arra, hogy az erdőben sok a kullancs, s magas százalékban vannak köztük fertőzők. Tudják ezt a szölkupok is, ezért a fenti kérés. Ha ezt elmondták, nem ártott nekik a kullancs. A kullancs ártalmatlan voltának orvosi magyarázata az, hogy a szölkupok tehenei tele vannak kullancsokkal, s a tejbe kerülő csekély mértékű mérgező anyag immunissá teszi őket. A szölkup és a magyar nyelv a hagyományos felfogás szerint az uráli 227
