Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Pusztay János: Szibériai napló
Tanszékének Specimina Sibirica című sorozatának V. köteteként tettük közzé.) Szverdlovszkig (ma megint Jekatyerinburg) mentünk repülővel, onnan tovább vonattal egy Tajga nevű állomásig. Közel harminc órás vonatozás után érkeztünk meg oda másnap éjfélkor, s ott kellett megvárnunk a hajnalban Tomszkba menő' vonatot. (A nagy szibériai vasút elkerüli Tomszkot, mert a kupecek annak idején nem járultak hozzá a vasútépítéshez. így Tomszkot csupán egy szárnyvonal köti be a vasúti hálózatba.) Tajga mint vasútállomás maga volt a borzalom. Hatalmas, rideg - sem ruhatár, sem étterem, sem váróterem. Megérkezel éjfélkor, egy halom csomaggal (én másfél hónapra való holmival), s órák hosszat tipródsz a folytonos átalakítás alatt álló hodály kellős közepén. Egy valami működött éjfél ide, éjfél oda: a könyves kioszk, ahol néhány ritka könyvet lehetett megvenni. Wolfgang Veenker barátom, a Hamburgi Egyetem Finnugor Tanszékének 1996 februárjában elhunyt tanszékvezető professzora, nagy könyvgyűjtő, azonnal el is hap- polta az orrom elől a szibériai népek népköltészetének szentelt sorozat éppen megjelent első, s a kioszkban megtalálható egyetlen kötetét. (Én majd egy hónap múlva, Novoszibirszkben jutok hozzá a könyvhöz.) Végül is megérkeztünk Tomszkba, ugyanott szállásoltak el, ahol már háromnegyed éve is laktam. Másnap reggel nemzetközi konferencia Nyugat-Szi- béria őstörténetéről. (A nemzetköziséget mi biztosítottuk Veenkerrel.) Ezen a konferencián adtam elő az uráli őshazára vonatkozó magyarázatom első változatát, amit a régészek nagyra értékeltek, mondván, hogy ők már régóta így gondolták, de a nyelvészek ellenállása miatt nem merték hangoztatni. (Erről a kérdésről korábban, az Életünk 2001 szeptemberi számában már beszámoltam.) Tomszk a mi tudományterületünk szempontjából többszörösen is érdekes város. A tomszki egyetem - Szibéria legrégibb egyeteme, az 1880-as években alapították, a fentebb már említett angol orvos szerint Szibéria Oxfordja — Régészeti Tanszéke nagyon fontos és színvonalas feltárásokat végez Nyugat- Szibériában, nagymértékben a finnugor és szamojéd népek által egykor és most lakott területeken. A Tanárképző Főiskolán (ma Egyetem) működik a Kis nyelvek laboratóriuma, amelynek eszmei előzménye az A. P. Dulson vezette kutatásokra nyúlik vissza. Dulson Volga-vidéki német, eredetileg az indoeurópai nyelvek kutatója, akit a többi némettel együtt a hitleri hadüzenet után kitelepítettek a Vol- ga-vidékről. Ki Kazahsztánba, ki - miként Dulson is - Szibériába került. Tomszkban Dulson hamar rájött, hogy az indoeurópai nyelvészettel itt nem sok babér terem számára, viszont felismerte, hogy Nyugat-Szibériában számos ún. kis nyelv van, amelyek kutatásában még sok tennivaló akad. Rendszeresen szervezett gyűjtőutakat a különböző szamojéd népek (nyenyecek, enyecek, szölkupok) közé, az obi-ugorokhoz (manysik, hantik), valamint a ke- tekhez, Szibéria eme rejtélyes eredetű és nyelvű népéhez. (A két nyelv máig legrészletesebb monografikus leírása Dulson nevéhez fűződik, munkája Tomszkban jelent meg 1968-ban.) Dulson körül hamarosan jelentős iskola alakult ki, amelynek tagjai zömmel németek és zsidók voltak. Már a harmadik nemzedékről beszélhetnénk, ha - egy-két fő kivételével, akik a nehéz helyzet 223
