Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Pusztay János: Szibériai napló
PUSZTAY JANOS Szibériai napló <2002. november 26 december 1.) Harmadszor emelkedik föl velem a repülőgép, hogy Nyugat-Szibériába vigyen. Tizenkét évvel ezelőtt, 1990 októberében jártam először Szibériában, az akkor még félig-meddig zárt városnak számító Tomszkban. (A népnyelvben csak Atomszknak hívták a közelben működő atomerőmű miatt.) Már akkor is különböző szibériai - köztük mindenekelőtt a távoli rokon szamojéd - nyelvekkel foglalkozva régi vágyam volt, hogy - retúrjeggyel - Szibériába utazhassam. A szerencse a kezemre játszott. Akkoriban a Janus Pannonius Tudomány- egyetem Uralisztikai Szemináriumát vezettem, Tomszkban pedig éppen 1990 őszén hozták létre a Kis nyelvek laboratóriumát, azaz egy tanszéki szakcsoportot. Az egyetemi rangú tanárképző főiskola (csak nálunk, Magyarországon nem az, másutt, még a Szovjetunióban is, egyetemi rangja volt, s azóta nevében is egyetemmé vált) dinamikus, a nemzetközi kapcsolatokért és a tudományos kutatásért felelős, amúgy fizikával foglalkozó rektorhelyettese a nyelvész kollégákkal együtt Magyarországra utazott, a 9. nemzetközi finnugor kongresszusra, Debrecenbe. Tomszki nyelvész barátaim összeismertettek bennünket, mert úgy ítélték meg, hogy a két operatív ember majd megteremti az együttműködés lehetőségét. A rektorhelyettes azon nyomban meghívott Tomszkba, amit én el is fogadtam. Igen ám, de én a kongresszust követően, szeptember közepén egy hónapra Tartuba készültem, s kétszer nehéz lett volna megszervezni a birodalmi utazást. (Ne feledjük, hogy 1990 őszén Észtország még szovjet megszállás alatt állt.) Viszont felajánlottam, hogy amennyiben megkapom a hivatalos meghívót, néhány nappal megrövidítem tartui tartózkodásomat, s Tartuból utazom el Tomszkba. Szmirnov rektorhelyettes úr megígérte, hogy elküldi Tartuba a meghívót. Én ezt köszönettel tudomásul vettem, majd el is felejtettem, hiszen több évtizedes tapasztalatom volt az ilyen ígéretek be nem váltásáról. Tartuban éppen az egyetem rektoránál ülök, amikor lélekszakadva esik be az ajtón Ago Künnap professzor barátom, az egyetem Uráli Nyelvek Tanszékének vezetője, s mondja, hogy egy tomszki telefon miatt késett, ugyanis egy bizonyos Szmirnov nevű rektorhelyettes keresett engem telefonon a tanszéken. Megegyeztek, hogy másnap (ez majd péntek lesz) tartui idő szerint délután kettőkor (akkor Tomszkban este hét óra van) Szmirnov újra telefonál. Még ilyet! Hát nem felejtette el, tényleg komolyan gondolta, amit ígért. Pénteken kora délután ott ülök az akkor már szinte kihalt tanszéken, ami219
