Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Tóth Csilla: Egy magyar Bloomsburyben: a poézis elmélete
ezért a célként kijelölhető legfőbb jó nem lehet más, mint a személyes kapcsolatok és az esztétikai élvezet. E kettő képes létrehozni a lélek és az elme legtökéletesebb állapotát, amit Moore ,p good states of mind” szavakkal jelöl, ez visszatérő kulcsfogalma lesz a tagok esztétikai, kritikai írásainak. A filozófus szerint az erkölcsnek, az erényes cselekedeteknek önmagában vett értéke nincs. Az erény nem más, mint szokásokhoz kötött diszpozíció, hogy végrehajtsunk bizonyos cselekedeteket, melyek a lehető legjobb eredményt produkálják. Az etika feladata így nem az, hogy előírja, mi az ember abszolút erkölcsi kötelessége, hanem hogy rámutasson arra, hogy néhány alternatíva közül melyikkel érhető el a legjobb eredmény. Moore pragmatista etikája felszabadító hatású volt a viktoriánus erkölcsi elvek szellemében felnőtt nemzedékre. Valamennyi Bloomsbury tag lelkesen olvasta Moore Principia Ethicáját, szinte bibliájukká vált. A jóról és szépről folytatott beszélgetéseik is az új erkölcsi elvek szellemében folytak. Visszaemlékezéseiben így vallott erről Keynes: „Felismertük, hogy nincsenek erkölcsi kötelezettségeink, s nem sújtanak minket kikerülhetetlen szankciók sem, ha nem engedelmeskedünk és alkalmazkodunk. Még halálunk előtt követeltük azt, hogy saját bíránk legyünk saját ügyünkben.2 A kör légkörét, tagjai gondolkodását a konvenciók, a viktoriánus erkölcs elvetése, az egyéni szabadság nagyfokú felértékelése jellemezte. így írt E. M. Forster: Amiben hiszek (What I believe) c. krédójában: ”... Ha választanom kéne aközött, hogy eláruljam a hazámat, vagy eláruljam a barátomat, remélem, lennék elég bátor ahhoz, hogy a hazámat áruljam el.” - hozzáteszi azonban, hogy a barátságon kívül a demokráciában is hisz, mivel ez az egyetlen olyan politikai berendezkedés, ami az egyéniség jelentőségének figyelembevételén alapul, s ami a kritikát is lehetővé teszi.3 A „good states of mind” kizárólagos jelszóvá vált számukra, írásaik és beszélgetéseik gyakran visszatérő kulcsfogalma. Szövevényes személyes kapcsolataik is ennek szellemében bonyolódtak. Magánéletükről is híressé váltak, hiszen rendkívül toleránsán és őszintén gondolkodtak a század elején tabutémának számító homoszexualitásról és a házasságon kívüli szerelmi viszonyokról. Clive Bell Civilizáció (1928) c. művét is bevallottan a fiatalkori beszélgetések inspirálták. Mindannyiuk szilái’d meggyőződése volt, hogy a legtökéle- sebb lelki-szellemi állapot az emberi kapcsolatok és az esztétikai élvezet által valósítható meg. Bell szerint az individuum kiemelt jelentősége abban áll, hogy benne található meg az abszolút jó. Az egyén mellett a másik leglényegesebb a műalkotás, hiszen élvezetük esztétikai extázishoz vezethet, ezáltal a legfőbb jó (good states of mind) eszközei bármelyik pillanatban képesek a leg- felülmúlhatatlanabb lelkiállapot előidézőivé válni. A civilizáció, s minden civilizált ember célja: „az elérhető legteljesebb és leggazdagabb emberi élet, amely élénk és tökéletes élmények maximumát hordozza.”'1 A civilizált ember bloomsburys eszményéhez hozzátartozik önmaga lehetőségeinek teljes kifejlesztése, és a tökéletes önkifejezés is. A teljes tolerancia, kozmopolitizmus, anyagi gondoktól való függetlenség és a tabuk elvetése is hozzátartozik a civilizált ember eszményéhez. Igazi civilizációról is csak ezen értékek megvalósulásakor beszélhetünk. 185
