Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Jurij Mamlejev: Valuta
De azonnal feltámadt benne az élnivágyás. Borisz Porfirics másfél óra múlva ért vissza. Koporsóstul. Alig tudott bejönni az ajtón.- Na, mi van? - kiáltotta Szonya.- Be akarták verni a pofám. Úgy ordított a tizennégy éves lányuk, hogy majd fóllázította az összes szomszédot. Hogy aszondja, már így is koporsóban alszik ágy helyett, és elege van beló'le! Minek kell itt nekünk vécékagylót csinálni a koporsóból, ordítja, még ha ezermester is az apja, és eddig és ne tovább. És az anyja támogatta. Ordított, mint a nősténymedve. Szonya felsóhajtott:- Hál Istennek, az irhádat el tudtad hordani.- Amúgy nem lenne semmi, de ez a koporsó valahogy nincs rendben. Meg kéne tóle szabadulni. A többit a jövő héten elcserélem krumplira. Tudom is, hogy kivel - mondta Borisz Porfirics az asztal mellé ülve. - Magával Puzanov- val. Lopott a krumplija, bármire elcseréli. A lopottat sosem sajnálta.- Majdcsak megélünk valahogy. Igor már megszerzi a kajáját. Miért, különben éhen halna. Ez most nem olyan idő, hogy egyetemre gondoljon az ember. Hanem ez a koporsó valahogy nagyon ocsmány...- Minek szállsz rá? Olyan koporsó mint a többi. Na igen, ótvaros. Na igen, selejtes. De mégiscsak koporsó. És koporsó nem hevei’ csak úgy a sörözőben. Mégiscsak érték. Szonya mélyen magába nézett.- Szagold csak meg még egyszer, Borisz! Milyen?- Na jó. Az irántad érzett szerelemből, megszagolom, legyen meg! Azzal odament a koporsóhoz, és kezdte szagolgatni és vizsgálni. Még meg is kopogtatta.- Ne kopogj, idejön az ördög! - ijedt meg Szonya.- Szonya, hisz a hullaszag nem tud ilyen sokáig megmaradni. Jó, mondjuk, hogy sundán-bundán küldték - mondta végül Szucskov -, de biztos megtisztogatták az előző halott után, a szagnak meg el kell múlnia, hisz csak nem rögtön küldik el fizetés gyanánt!? El kell, hogy múljon a szag.- El kell. De ennek nem múlik el — makacskodott Szonya. — Épp ez a gyanús. Miért marad meg benne olyan sokáig a tetem szaga? Te talán nem érzed?- Azt hiszem, hogy egy pirinkót — mondta döbbenten Szucskov.- Nem csak hiszed, és nem egy pirinkót — mondta a dundi Szonya, miközben odament a koporsóhoz. - Megmondom neked őszintén, Borisz, bármennyire természetfólöttinek is tűnik: ez a koporsó kimondottan férfi tetemtől bűzlik. Úgy bizony. Nő vagyok, és mindig megkülönböztetem szagról a férfi holttestet a mifélénktől, a nőitől!- Teljesen meghülyítettél! - kiáltotta Borisz Porfirics. - Ne huligánkodj, Szonya! Ez a koporsó, kerek-perec szar, és nem koporsó, de alig van hullaszaga. Minek sérted meg a kémia törvényeit?- Maradjon mindenki a véleményénél, Borisz - válaszolta Szonya. - Majd hazajön Igor, és megszagolja. O józan ember.- A gondolkozása józan, de részegen jön haza. Miért ő tisztázza?! Gyere, inkább zsugázzunk! - javasolta Szucskov. És elkezdtek zsugázni. 173
