Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Jurij Mamlejev: Valuta

Otthon teázás közben megtárgyalták a koporsók ügyét. Még a tömegtársbérleti szomszéd, a jó szemű, idős mesterember, Musztigin is belebonyolódott.- Nekünk meg teáskannában adják ki! - kiáltotta.- Teáskannában jobb - mondta ellágyulva Boi’isz Porfirics felesége, a telt, pihe puha Szonya. - Valahogy nyugodtabb. Mégiscsak teáskanna. De így szomorú egy kicsit. Ni, mennyi összejött belőlük, tömegben állnak a falnál, mint a pingvinek.- Mit kell itt majrézni, muter! - mondta vidáman a fiacskájuk, a húszéves Igor. — Tisztára, mint valami fatuskó. Mit okoskodsz folyton?- Kuss - vágott közbe feddően Borisz Porfirics -, szukafi vagy, de már ugatsz a szülőanyáddal!

Közben Musztigin szemrevételezte a koporsókat.- Ezeket már hordták! - ordított fel, magából kikelve.- Mi az, hogy hordták őket? - visította Szonya.- Hát az! Használtak. - Musztigin eltárta a karját. - Egyszóval, romlottak. Halottak voltak bennük. Mi az, talán nem látom? És a szaglásom is ki van élesedve. A szagot, a hulla szagot rögtön kiszúrom...- Az nem létezik - ugrott ijedten a koporsókhoz Szucskov. - Ez aztán a

baj!- Baj, micsoda baj! - zokogott fel harsányan Szonya.- Elhallgass Szonyka! Elmegyek a polgármesterig! — mondta Szucskov, és rövidlátóan a koporsók felé hajolt.

Musztigin kontrázott neki, köhécselt, és munkás kezével valami sötét foltokra, olyan állítólagos helyekre mutogatott, amiket megfogott a hulla, sőt egyszer még úgymond hányás nyomára is rábökött.- Olyant még nem hallottam, hogy a halottak hánynak - ágaskodott fel Szonya. Ebben támogatta a fia, Igor. De Szucskov, az atya, másképp gondolta:- Egyszerűen csak selejtesek - kiáltott fel. - Hogy nem vettem észre!- És a hányás? - kérdezte Igor.- Hisz élők is lehányhatták -, állt elő ésszerű magyarázattal Szucskov. - Részegen ennél cifrább dolgok is megesnek. Mondjuk, oda tévedtek, mondjuk, elestek... Gondold csak el, bármi lehet.- De honnan lett a hányás? - futotta el a méreg Szonyát. - Talán az égből jött, vagy hogy?- Halkabban, halkabban - ijedt meg Musztigin -, ne pimaszkodj vele!- És az egésznek Kosztya Krjucskin az oka - mondta dühösen Borisz Porfirics.- 0 adta ki a fizetést. És szennyezettet sózott rám. Szép kis barát az ilyen! Elárult!- Mindig is az irigyed volt - vetette közbe Szonya. - Irigységből sózta rád.- Bosszantó! - csóválta a fejét Musztigin. - A koporsó legyen olyan, amilyennek lennie kell... Hisz valuta — csücsörítette el az ajkát. — Ha egyszer fizetés helyett.... Ráadásul nemzetközi valuta. Hisz mindenhol meghalnak, az egész földgolyón.- Ezt sosem bocsátom meg Kosztyának - jelentette ki komoran Borisz Porfirics. - Ezzel az összehányt koporsóval töröm be a pofáját!- Inkább cseréld ki! Szépszerével - szólt közbe sírós hangon Szonya. - Minek ellenséget szerezni? Megjegyzi egy életre!- Persze, fater - tette hozzá komolyan Igor.

170