Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Benkő Attila: Téli esték
Bábjáték L (a Narancsnak) Mondd meg szépen, miért kell a kicsiknek gyümölcsöt enniük? N (gyerekhangon) Hogy nagyok, erősek legyenek. L És a nagyoknak? N Azt nem tudom. M Mióta nem láttam a kislányt... El fog felejteni... L (színlelt elképedéssel, miközben a narancsot hámozza) Elfelejteni? Hiszen még te is emlékszel rá! M Alz előbb is mondott valamit, de nem értettem. L (megpróbál a szájába dugni egy gerezdet) Mert rosszul hallasz. M Azért még nem kell így ordítozni. Vagy ittál? L (újra próbálkozik) Én? Nem látod, milyen sápadt vagyok? M De igen... L Hát akkor itt ez a gerezd. (M szájába dugja) És ne fintorogj. A kislány is azt mondta, hogy nem eszik többé, ha te sem. M Arany csillagom. L És azt is mondta, hogy nem fél a kórháztól, mert te is itt vagy. M És nincs hozzá erőm, hatalmam... Ha két erős ember fölemelne, láthatnám? L (ó' is bekap egy gerezdet) Nemsokára. De addig is gyakoroljunk. Mesélj a Sajóról. M (baljával hadonászik) Szégyelld magad, hogy be akarsz csapni! Nézd, mit csináltak a hajammal! (húzkodja) Levágták, amíg aludtam! Szép hosszú copfom volt, most meg ilyen... L Nem vágták le, csak álmodtad. M De igen! Ne idegesíts. Inkább imádkozzál a Jóistenhez, hogy elmehessek innen! L (újabb gerezd M-nek) Várj még egy kicsit. Vagy volna szíved itthagyni minket? Majd ha meggyógyulsz... M Miért? Mi bajom van? L Úgy érzed néha, mintha másé volna a fejed. M (sóhajtva) Az bizony elég nagy baj, azt hiszem. L De nem esik le, mint a néger muzsikusé. M Szeretném kidobni azt a sok ka- catot, ami a homlokom mögött van. L Az emlékeket? Kár volna... M Ezek csak kacatok. L Várj (feláll), betakarlak a lópokróccal. (ráteríti) M Nem akarom! A lovunkra te- n'tsd, ne énrám. L (az ablakhoz lép) Gyere vissza, kisfiam, gyere vissza! L Kell a friss levegő, (halkabban) Itt olyan büdös van, mint ostrom idején, (kinyitja az ablakot) M Ne hagyj itt! L Elég volt a rettegésből. Érzed, ahogy betódulnak? (halkabban) Szibériai katonák. M Gyere vissza, megfázol! L (kibámul) Egy rigó gubbaszt felborzolt tollal az ágon. Nem bánja, hogy egy kislány mesél neki. M Gonosz vagy! L Van elesége bőven. Rothadt almák a hóban. Fél lábon áll az ágon. Hol az egyiket, hol a másikat melengeti. M (kétségbeesve) Nem jön, csak hablatyol. L Esti mese. (gyerekhangon) Majd ha szárnyam nő... (saját hangján) Ne repülj el! (gyerekhangon) Neked is lesz szárnyad. (becsukja az ablakot. Visszamegy, leül) M Fáj a lábam. L Tudom, itt akar hagyni. M De ellopták a cipőmet. 134
