Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Hárs György Péter: ja; Beszéde Daidaloszhoz; Taigetosz (versek)
Mozdulni kéne. Verssorok miket mindegyre másolok papírról agyba s vissza újra ragadnak szájra ágyékra ujjra. Bélyeg kereng a semmiben. Te ránehezülnél fagyokat fújva mégiscsak boríték a test ha hajtogatja önmagát mintha szájra ágyékra ujjra azt beszélik áttört a gát. Inkább aludj. Törött arany a rókalyuk. Mélyében minden átaludt minden madaras délidőt. Titokban minden fád kidóit. Járat omlott törött arany ujj száj ágyék menekedett. Minden szavad szemen szedett. Nem a te csontod nem a véred nem te sikítasz már ott. Lábad elolt a párod. Másokat furcsa szárny emel. Én önmagam fel ejtem el. Taigetosz Fogunk-e még szeretve lenni? Történt ahogy kívül-belül. Benépesül utána semmi. Hiánnyá végül istenül. Ide árad a fény ide ár a meleg. Szemlencséd fókusza cikkan. Csupa kancsalgó öngyulladás. Lefogod tükröt tartó kezedet: másfele más fele más felemás. Mindkettő itt van. Jobbik fele másol. Rosszabbik felemásol. De azért kiteszel magadért. Velem ásol Le kell dobni a gyermeket. Ha él majd visszatér a középpontba most neked talán örökre ottreked az idő és a tél-. 132
