Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Kilián László: Bevezetés (Igenkönyv)

alakját is elénk idézi. Himnusz, amelynek kinyílt virágjában egyik szirom a Boszporusz-, a másik a Holt-tenger jegyében dicséri Istenét.

Aztán a csavargó és kódis Szenczi Molnár a zsoltáros idők kellős közepén ott találja magát a vándorszöveggel szemközt. Látja, hogy egyként vannak az egyiptomi és babiloni fogságban is. Amerre jár, a Dávid-dalok rejtőzködést már meghaladott kora ismétlődik. A barbár átkok keserűjét csakúgy érzi a nyelvén, mint a segélykérő-panaszkodó könnyeinek sós ízét. Tudnia kellett, miként örülhet méltón az istenes ember mélybarna-mostohás Erdély-otthonból hozott emlékeihez visszakanyarodva, amikor francia mintára rímbe szedte a 150-ben a himnuszokat is. Keserűre, savanyúra az édeset is.

Mikor Szenczi Molnár Albert a zsoltárokon dolgozott, talán ő is sej dítette a zsoltárok Igenjét: a Napba mosolygó, üdvbe lépett esendőség csodáját. Ki tudta nálánál jobban: a dalok állandó és egyetlen tartópillére a vallásos elragadtatás, az igazi hitbéli buzgalom, az amor sanctus (ha puritán-protestáns lelkületére lehet ilyet mondani), a misztikus áhítat kellene legyen.

Lehet-e tudni, ismerte-e a három görög verset és formai igényességéből fakadóan osztotta-e a nézetet: a zsoltárok átszellemültsége kevésnek bizonyul a görög derű olymposzi, parnasszusi, helikoni bőségéhez képest?

Szenczi Molnár még a magyar nyelv hajlításával kívánta népének köze- lebbre csalogatni az áhítat szavait. A visszaadás szent igyekezete el kellett takarja előle, milyen idegesítően szegényes is maga a zsoltáros képi világ. Egy- ívású megfogalmazások, megformáltság. A képek rendszeres egyneműsége, a gyakori és unalmas halmozás árt az érzékletességnek.

Szenczi Molnár, a présbe tevéskor mégis főként arra gondolhatott: a gondolatiságot, formagazdagságot pótolhatja az áthevített és megélt Istenszeretet; ha hosszabban hat koránál, ha hitelessége tényleg izzik. Félő, hogy a zsoltárok archaizmusára hivatkozni is ugyanolyan vékonyka bizonyíték lenne.

És mi válaszolunk a nagyszerű ősfordítónak: az Igent is ezért kell az Isten-szeretet belső élményével sokkal gondosabban, szinte túlbiztosítottan aládúcolni. A zsoltárok azt is elvárják tettre készségünktől, lelki aktivitásunktól, hogy szeretetünkkel kövüket, statikus kalligráfiájukat felmelegítsük, életet öntsünk beléjük. A himnuszokkal érdemes kezdeni. Az átkokról elég legyen tudni.

128