Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Milován Drázsa: Élet a hibernákulumban
alászáll, kényszeredett kapkodások, kontár álmegoldások, mondvacsinált »megújhodásdik« hosszú sora után végezetre működésképtelenné válik. Egyensúlybiztosító ólomnehezékét elvesztette, »igazáról« kiderül eredendően hamis volta. Az ún. hitvallás, a maga apodiktikus »igazával«, önigazoló hasznával, a maga történelmi idejében jószerével leleplezhetetlen. A vallásszédelgés még hieratikus jellegű; összefonódásában a »dinasztiával«, respektive az államrenddel: szent és sérthetetlen. De mihelyt beevez a vallásnélküli, sevallású idó'kbe, a vallásszédelgésről már az első' világi században kiderül, hogy közönséges szédelgés, mi sem különbözteti meg attól, amit a törvénynek hivatalból üldöznie kell - hiszen alig egyéb, mint mások hamis úton való megkárosítása. A skót egyházközösség bejelentette, hogy számbevette eladósodását és az önfelszámolásig mindössze 25 éve van hátra. Az anglikán egyház sem rejti véka alá, hogy térdében rogyadoz; de imaházai bontási anyagából, százával lakótömbbé átalakított templomainak eladásából a csőd és a letűnés még fél évszázadig várat magára. Még szerencse, hogy a Vatikán az Index Librorum Prohibitorumot 1966- ban eltörölte; máskülönben mint soron következőt, bízvást rátehetnék az In- DEX-re - magát a bibliát. Egyre-másra kiderül róla, hogy telis-tele van tarthatatlan, hihetetlen, felháborító, bűnre bujtogató és törvénybe ütköző rendelkezésekkel. Nemcsak hogy elévült, de nincs annál elévültebb elmemű, mint a milliárdszámra nyomtatott és jórészt ingyen a világra rátukmált, szanaszer- te szórt biblia. S akkor mit mondjunk a Koránról, amely kilenctized részt a zsidókeresztény szentíráshagyomány rendszertelen, zaklatott, szerencsétlenkezű kompilációja - de mi más is telnék egy borotvaéles eszű, zsidó telepesek, keresztény szektások közt fülét hegyező, de írástudatlan, eskóros arabtól? (16) Kell-e félnünk az iszlámtól? Mi itt Európa-szerte végső soron szekuláris társadalomban élünk. Minél radikálisabban, minél szigorúbban és minél hatékonyabban választjuk el az egyházat az államtól, annál biztosabbra vehetjük, hogy elménket, idegrendszerünket, zsenge ivadékainkat a vallásszédelgés részéről nem érheti támadás. De érheti, nagyon is érheti szekuláris társadalmunkat az eruptív erejű, feltörekvő, vahabita iszlám felől, amelynek vallási hajtóanyagából, a türelmetlenségből ezer esztendőre futja. Ne ringassuk ábrándokba magunkat a multikultival. Még akkor is, ha itt, körünkben született és közel-keleti mecsetet sose látott, a mozlim »állampolgár« az állampolgári hűségeskün bármikor hajlamos túltenni magát és kész semmibe venni, ha törvényeinket, politikai döntéseinket az »igazhit« felülírja hiába született Toulouse-ban, Manchesterben, Hamburg mellett vagy Máltán és mint második generációnak, nincs is más anyanyelve, mint a francia, az angol, a német vagy az olasz; ha az iszlám »üzenetét« beleverték és az agymosás fogott, a vahabita csatakiáltás hallatára felérzi, hogy » szólítják«: felülkerekedik benne az idegenség, az idegen mivolt idegensége máris olyan ellenséges, hogy ha kell - mert a Korán, a Hadith és a Szunna úgy írja elő - akkor ellenünk fordul és ránkszegezi kalasnyikovját. Az ilyen állampolgár - nem állampolgár; hanem Ötödik Hadoszlop potenciális áruló 1088
